Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)
Benda Gyula: Egy történetírói műhely kialakulása. A Zalai Gyűjtemény 25 esztendeje
Benda Gyula Egy történetírói műhely kialakulása A Zalai Gyűjtemény 25 esztendeje Huszonöt év - egy emberöltő. Nemcsak az ember életében vagy a nemzedékek egymásutánjában nagy idő, hanem egy kiadványsorozat életében is az. A Zalai Gyűjtemény 1974-ben a megye múzeumainak, könyvtárának és a megyei levéltárnak közös tudományos kiadványaként indult, 1977-től kiadója a levéltár lett, és szerkesztésében is a levéltárban dolgozó történészek vállalták a legtöbbet. 1987-ben, a Zalai Múzeum megindulásával a múzeumok saját orgánumot hoztak létre, s a Zalai Gyűjtemény kizárólagosan történeti profillal folytatódott. Negyvennégy kiadvány, negyvenhét kötet, ha csak a Zalai Gyűjteményben megjelent számozott könyveket nézzük, de ha a levéltár kiadási tevékenységét egészében tekintjük, még jelentősebb a teljesítmény. Az évforduló lehetővé teszi, és mintegy kötelezően megkívánja a mérleg készítését, a kiadói munka és a mögötte rejlő szellemi műhelyek értékelését. Ez akkor is szükséges, ha egyelőre hiányzik a történeti távlat az ítélethez, és a közelmúlt ismerete, a történettudományi kutatás tendenciáinak feltárása még gyerekcipőben jár. A Zala Megyei Levéltár kiadványaival, konferenciáival és munkatársai kutatásai révén ma izgalmas történetkutatói műhely is. Az 1970-es évek elején elsősorban Degré Alajos és Simonffy Emil személyét ismerte a történész szakma; jelenleg viszont már úgy fogalmazhatunk, hogy a levéltárban dolgozó történészek munkáira figyel a szakma, és számos történetkutatási probléma esetében a levéltár, mint műhely fogja össze, szervezi a kutatásokat vagy otthont ad az eredmények ismertetésének. A Zala Megyei Levéltár és a Zalai Gyűjtemény saját jogán lett névjeggyé. Az 1980-as évek eleje óta magam is rendszeresen dolgozom ebben a megyei levéltárban, számos ponton kapcsolódom a zalai történetkutatáshoz, közeli munkatársaim és jómagam is szerzői voltunk a Zalai Gyűjteménynek. A huszonöt éves kiadványsorozat értékelésénél tehát nem tagadhatom el pozitív elfogultságomat, de talán a történész mesterség gyakorlásánál elsajátított kritikai módszerek segíthetnek abban, hogy értékelésem ne csak ünnepi, baráti üdvözlet legyen, hanem elemző kritika is. Az 1960-70-es években a múzeumok és levéltárak decentralizációja, a megyei kezelésbe vétel megnövelte ezen intézmények mozgásterét, egyben pedig lehetővé tette, hogy folyamatosan bővüljön az alkalmazott történész, levéltáros, muzeológus szakemberek száma. A legtöbb megyei múzeum, levéltár kialakította saját kiadványait, amelyek a helyi kutatók publikációs lehetőségeit növelték, de egyben számos más kutató számára is szabadabb közlési lehetőségeket biztosítottak. Az 1960-as évektől kialakult helyi tudományos közlemények általában a megyei központokhoz kötődnek, a megyei keret jelenti lokális kötöttségüket. A helyi, megyei jelleg egyrészt azt jelenti, hogy a szerzők általában a megye tudományos vagy oktatá21
