Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai

Körülbelül ennek kellene lenni, mit Magyarországról Ön mondhatna, mondhatna az igazság legszentebb érzetében; — és hogy mondand, arról Önnek ismert szelleme kezeskedik. - Isten Önnel, és áldja meg Önt az oklatos [sic!] szabadság védangya- la!125

Az első két bekezdés sk. fogalmazványa és a fordítás alapjául szolgáló nem sk. eredeti tisztázat. MÓL Csány-ir. NIF d. n. (A címzettet Barta István ceruzás megjegyzése alapján azonosítottuk). Német fordítás, uo. Vegyes. 14. doboz.

448.

Pozsony, 1848. december 10.

Csány jelentése Madaras^ Lás^lóho^ a% OHB tagjához

Madarász László, az OHB tagja, az országos Rendőri Hivatal vezetője december 6- án felvilágosítást kért Csánytól, miért küldette Pestre Vrabély Károly pozsonyi kerületi főpostaigazgatót.

Vrabély Károly Pozson kerületi főpostaigazgató általami Pestre küldetésének okai következők:

Knöhr itt volt generállal szoros barátságban élt, ennek levelezéseit vitte Jella- ciccsal s a bécsi kamarillával, — s meghitt barátja volt Wirknernek.

Az országgyűlés alatt ez volt a tengelye a titkos politikának Pozsonban, ez volt a levelek titkainak felfedezője és írója.

Vrabély volt szabadlábon a legügyesebb feje a pozsonyi schwarzgelbeknek; ennek kezében voltak a cselszövénynek szálai; inneni eltávoztatása nagy zavarba hozta a feketesárga pártot.

Még itt leszünk, nem lenne tanácsos őt ide bocsátani, eltávozásunk után szinte nem, mert a városban, Procop pedig és Franz künn alakítanák ellenünk a pártokat, és azt ügyesbben szerkesztenék.

Bizonyos is az, hogy ha visszavonulásunk esetén mögöttünk népfelkelés rendez- tetnék, az elősoroltak fognának lenni legügyesebb vezetői.

Azért kötelességemnek tartom megkérni Önt, országos honvédelmi bizottmányi tag urat arra, szíveskedjék eszközölni, hogy Vrabély Pozsonba ne bocsáttasson; ő

125 Violand és Borosch válaszára Id. a 463. dokumentumot. — Borosch dec. 21 -én fel is szólalt s nagyon óvatosan azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi háború ne büntető, ne elnyomó, hanem igazságos legyen. Ennél többet egyelőre nem is nagyon mondhatott, mert az életét kockáztatta volna, másrészt a parlament hangulata erőteljesen magyarellenes volt, s csak később, 1849 februárjában változott meg. (Gergely András szíves közlése).

86