Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai
444. Pozsony, 1848. december 9. A Pozsonyban lévő kormánybiztosok kiáltványa Atyánkfiái s polgártársak! Minő borzasztó árulási terveket koholt légyen újjászületésünk már első napjaiban, tudniillik még múlt március havában nemzeti függetlenségünk, szabadságunk s testvériségünk megsemmisítésére az országnak első tisztviselője, a volt s az országból alattomosan kiszökött nádor, István főherceg, — ezt atyánkfiái a királyhoz írt, s most Budapesten hátramaradt irományai közt föltalált — mert az örök Isten igazsága nem engedte, hogy ily roppant árulás titokban maradjon — itten alább következő leveléből iszonyatteljesen fogjátok megérteni.118 És figyelmezzetek különösen kedves atyánkfiái, ti édes honunk szorgos földnépe: ama leghálátlanabb teremtés, kit valaha a föld a maga hátán hordott, azon szabadságot tervezte megdönteni, mely nektek megadta a bennetek tápláló föld tulajdonát, — s megmentett benneteket a földmívelést nyomasztott dézsma s kilenced és robotbek szolgálattól.119 Akinek tehát füle van a hallásra, az hallgassa, — akinek szeme a látásra, az olvassa meg. Kelt Pozsonyban, 1848. évi dec. 9-ik napján Csány László sk. Bónis Sámuel sk. Luzsénszky Pál sk. Reiszig Alajos sk. Újházi László sk. főkormánybiztos Pozsonyban lévő kormánybiztosok 560. Felséges uram! Magyarországnak állapota e pillanatban némileg aggasztó elannyira, hogy napról-napra a legaggasztóbb kitörések várhatók. — Pesten anarchia létezik. — A hatóságok bátorsági biztosságokkal vannak körükből mintegy kiszorítva; 1,8 Az emlékiratot a nádori iratanyag átvizsgálására kiküldött bizottság 1848 decemberében találta meg a nádor nem titkos levéltárában. Először az 1848. dec. 6-i Közlöny publikálta, majd röpiraton hasonló kommentárok kíséretében dec. 9-én Szemere Bertalan is közzétette. Az emlékirat fogalmazványát ld. MOL N 31. István nádor levéltára. Közpolgári iratok. 1848:560. 119 A nádor emlékirata 1848. márciusában egyértelműen arra szolgált, hogy rábírja az udvart a független felelős magyar kormány elfogadására. Más kérdés, hogy 1848 decemberében a trónváltozás hírének vétele után és a cs. kir. hadsereg támadásának árnyékában kétértelmű megfogalmazásai miatt alkalmas volt arra, hogy a nemzetben a veszélyeztetettség érzését keltse, s így az önvédelmi harc érdekeit szolgálja. Értékelésére ld. Gcüch II. 70-77. o.; Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848- ban. Bp., 1971. 230-232. o.; Gergely András: Áruló vagy áldozat ? István, az utolsó magyar nádor rejtélye. Bp., 1989. 62-64. o. 79
