Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai
zeit fölhívását, mikben a magyar nemzet ármány- és árulással, lázadásra bujtogatással és ennek kíséretében rablás- és gyilkolással vádoltatik; Magyarország pedig a legféktelenebb anarchia színhelye gyanánt tüntettetik elő. De mindennél inkább töltött el utálattal azon alávaló politika, mely midőn az egyetemes nemzetet nem reményű bosszújával elérhetni, egyes honfiakat szemel ki áldozatul, és midőn ezek nyakába törekszik keríteni a történtek egész terhét, a nemzetet ezen egyesek elámított eszközének lenni hirdeti. Mi, feldunai hadserege az alkotmányos Magyarországnak ebből alkalmat veszünk magunknak ismét kijelenteni, hogy mi, tökéletes tudomást szerezve a dolgok állásáról, tisztán felismertük kötelességünket. Kijelentjük, hogy ármány és árulás nem a magyar nemzet által, mely királya iránti lojalitásában szomorodva bár, de híven máig megmaradt, hanem a magyar nemidet ellen koholtatnak! Hazafi örömmel nyilvánítjuk, hogy hazánk legnagyobb részében csend és egyetértés uralkodik, és az ország egészének törvényes rende azon egyes lázadási kísérletek által sincs legkevésbé is megzavarva, miket éppen a reakáó és azon bitorlott hatalom szítogat, mely a király nevével visszaélve, a király esküjét sárba tapodja! Tiltakozunk azon valótlan állítás ellen, mintha minden eddig kelt kormányi intézkedések egyes magánszemélyek tettei, az egész nemzet pedig , és véle mi, ily egyes pártütők elámított vak eszközei volnánk; és kijelentjük, hogy Magyarország királyi esküvel szentesített alkotmánya védelmét igaz ügynek tartjuk, és ezen meggyőződésünkben azt minden megtámadás ellen öntudattal védjük! Kijelentjük, hogy valamint az egész magyar nemzet mindazon esküszegő árulás dacára, minőnek a históriában párja nincs, királyát folyvást oly lojalitással tiszteli, minőnek a régi és új históriában szinte párja nincs: úgy mi is óhajtjuk virradását azon napnak, melyen a törvényes viszony a király részéről a magyar nemzettel, az alkotmány alapján visszaállíttatik; hogy azonban most, midőn fejedelmünk és a nemzet közt minden törvényes érintkezés a reakció ármányai által lehetetlenné tétetett, s miután a király törvényes helytartója, a nádor, országunkat elhagyá, mi a nemzet képviselőiben ismerjük föl azon hatalmat, mely törvényesen egyedül intézkedhetik az alkotmányos Magyarország ügyei felett; hogy e hatalom kifolyását, a Honvédelmi Bizottmányt tökéletesen jogszerű kormánynak tekintjük; ennek rendeléseiben az összes nemzetnek az alkotmányos többségben nyilatkozó akaratát hisszük manifesztálva; és valamint e meggyőződésünkben eddig minden parancsait híven teljesítettük; úgy ezentúl is sem biztatás, sem fenyegetés által meg nem ingatva, rendeléseit kötelességünk szerint teljesíteni szentül fogadjuk. Kijelentjük, hogy midőn fennálló kormányunk intézkedéseit az egész nemzet magáévá teszi: mi is legnagyobb készséggel ajánlkozunk, sőt követelünk a felelősségben részt vehetni. 62
