Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai

vásárolt marhákat Mosonba rendeltem, onnét a szállítás részletesen anélkül történik, hogy az egész veszélyeztetnék.

A tábornoknak a Honvédelmi Bizottmányhoz intézett kérelmét46 ./. alatt ide zárom, azt helyesnek találom, mert tapasztalás nyomán mondhatom, hogy az utólagos díjazás kölcsönvételre és zsidó kezekre keríti az ifjú tiszteket, és kénszeriti sokszor elöljáróikat is ostromolni az előlegezésre., — aztán a különbség előleges, vagy utólagos fizetés között haszon avagy kár tekintetéből a közállományra nézve figyelmet nem érdemel, de annál nagyobb figyelemre méltó a tisztek kinevezése. Mindaddig, a míg a tisztek kinevezésében nagyobb óvatosság nem hozatik be, biztosan használható sereget reményleni nem lehet. A seregben most kevés zászlóalj van teljes számmal lévő tisztikarral, úgy hallom Pesten igen sokan paradíroznak, vannak kik innen mint betegek mentek le szabadsággal, s egészségök mellett alezredességet is nyertek Pesten. Goldner nem tartá meg szerződését, Pesten előlegesen felvett 4000 f[orin]tot és 1000 köpeny helyett csak 497 darabot hozott. Éppen most esett tudomásomra, hogy Weiss Mihálynak mintegy 500 darab van készen.

Elrongyolt seregeink számára csizmákat már vásárban is vetettem, nem jön többe, mint a bakancs, mi itt kevés számmal találtatván, úgy kell vennem, amint adják. Engedje meg a Bizottmány azon kérdést tenni: nem lénne-é célszerű az országban, vagy csak nehány megyében is kötelességül tenni minden vargának, csizmadiának, hetenkint bizonyos szabott árért, tekintettel a vidékre, annyi bakancsot, vagy csizmát előállítani, ahány legénnyel dolgozik. Már magában Budapesten és Fehérvárban igen sok öszvejőne, s egy hónap alatt vagy pár héttel később erős tartalék lábbelivel bírnánk, mi fő dolog. Fehérruhákra nézve pedig Abaúj, Sáros és Szepes megyékben lehetne szerződni. Nem hallgatok el egy mai napon történt egyéni huszár vitézséget, ugyan is Köpcsénben az előcsapatoknál egy száguldozó huszárt, 30 az ellenség közül elfogott — távolról főhadnagya Jelics a Würtemberg huszároktól látván legényének szerencséüenségét, körűié lévő 7 huszáraival közibe vágott a csadakozva álló ellenségnek, azt szétverte, huszárját megszabadította, de fájdalom, maga is nyakban igen erős, de mégsem halálos szúrást kapott.

Huszárainkat kell seregeink alapjának tekintenünk, részint mert nemzetünk vitézségét a világ előtt ők képviselik, és mert az ellenség tőlök leginkább fél, azért a kormánybiztos uraknak naponkint szorgolom a lóvásárlást, — vajha a már szakadzni kezdő ruhát is tudnának pótolni, csak az Istenért ne változtassunk a ruhán mást, mint a zsinórt, — csak schwarzgelb ne legyen a huszár, maradjon minden egyéb úgy, mint van, mert hitem az, hogy új szabású ruhában az új huszárnak szelleme nem lesz hasonló a régi szabatú huszár szellemével.

46Görgei említett, nov. 15-i kérelmét ld. az irat mellett. Görgei azt javasolta, hogy ezután a tisztek havi díjait ne a hónap utolsó, hanem első napján adják ki. Közli Hermann, 1994. 938. o.

31