Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
kát meghallván a bécsiek, másnapra demonstrációt teendnek, azzal előhaladásunkat megkönnyítendik, előhaladásunk nem akadáloztatott, már Stixneusiedlen jóval innen láttuk az ellenséget, de ütközni vele előcsapatunknak sem lehetett, mivel visszavonultak. Annyira előnyomultunk, hogy jobbról, balról utánunk hagytuk az ellenséget. Az elendi erdőben 6000 gyalogság volt felállítva Ivánka jelentése szerint. 5 óra előtt Galtbrunn1 körül tüzéreink elkezdték a tüzelést. Viszonyoztatott az ellenség részéről, de rosszul, eredmény nélköl, a mieink egy pár lovat és embert lőttek le állítás szerint. 4 óra tájban tértek vissza Móga küldöttei, Lázár ezeredes és Békeffy alezeredes, az ellenségtől Jellacic válaszával, miszerint ez Mógának tudtára adja, hogy a parancsnokságot Windisch-Grätz marsallnak átadta, és hogy seregei besoroztatván az ármádába, megszűnt horvát-szlavóniai sereg lenni. Előcsapataink tüzelése közben estélleni kezdett, a főhadiszállás Stixneusiedelben maradott, előcsapataink pedig Kaltbrun közelében. Itt talált bennünket Önnek küldöttje, Tallián, azon izenettel, hogy az ütközetet seregeink kockáztatásával megkésérleni nem szabad, különben a felelőség reánk súlyosul, ha a hazát seregeink elvesztésével veszedelembe hozzuk.570 Móga azonnal kinyilatkoztatta, hogy a sereg fel leend bizonyosan áldozva, minthogy az ellenség túlnyomó erővel bír — Békeffy állítása szerint 36 osztály lovassággal és 70-80 ezer gyalogsággal —, a mi tudomásunk szerint az ellenségnek összes ereje 40- 45 ezer lehet, sehogy sem több, ebben igaz, sok lovasság, ez ugyan több, mint felével kevesebb a mondott erőnél, de ez is annyi, hogy a bécsiek közremunkálása nélkül ellenében a felelőséget közülünk egyik sem merte magára vállalni. Mert gyöngébb ellenséggel sem lehet a győzelmet soha biztosítottnak állítani, a harc mindenkor némi nemével jár a kockáztatásnak. A bécsiekkel megszakadt érintkezésünk következtében nem számolhattunk a bizonyos közremunkálásra. Részemről, de társaim részéről is a személyes veszély tekintetbe nem vétetik, de egy hazának veszedelme sokkal fontosabb, hogysem a felelőséget ilyen viszonyok között akár egyesleg, akár összvesen magunkra bátorkodtunk volna vállalni. Végre azt határoztuk, hogy miután Ön bírja egyedül a nemzetnek osztadan bizodalmát, bevárjuk Önt, hogy megbírálván körülményeinket, határozza meg, mikor vagy kell-e Ausztriában felkeresnünk az ellenséget? Ehhez képest kérem, mielőtt seregei hozzánk csadakozhatnának, viszonyaink méltánylása tekintetéből látogasson meg bennünket itt Parendorfban, hol pozícióinkat meg fogjuk tartani, mindaddig, amíg Önnek egyetértésével más határozatot hozandunk. Az én egyéni véleményem az, ami előbb, de hazám mindenek felett áll, nézetemet alárendelem, hol annak boldogításáról van kérdés. Bécsben nincsenek olyan embereink, kiknek pontosságában, szorgalmában bízhatnánk, Pulszkynak, Warghának más dolgaik is vannak, bécsi barátaink Csernátonit a Kaltbrunn. 570 Kossuth okt. 22-én reggel Győrből írott levelét közli KLÖM XV. 868-869. o. 402
