Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Bevezető
kormánybÍ2tos segítségét.72 Viszonyuk rövid ideig tartó megromlása a dunántúli hadjárat időszakára tehető. A főváros feladása után Csány bizalma megrendült Gör- geiben, Perczelnek szóló levelében egyenesen úgy fogalmazott, hogy egy ideje ő sem lát mást Görgeiben, mint kalandort.73 Csánynak Bemmel, az erdélyi hadsereg parancsnokával már korántsem sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítania, mint Görgeivel. Bem Erdély felszabadítása során jó néhány, a polgári igazgatás körébe tartozó ügyben intézkedett, s ez rendszeres nézeteltérések forrásává vált. Bem amnesztiát adott a románoknak és szászoknak, leszállította a só árát, telepíteni akart a román határőrezredek területén. Csányt kötötték az OHB-tól kapott utasítások, Bem pedig nem volt hajlandó belátni, hogy a kormányzat csupán az erdélyi hadsereg parancsnokának, s nem Erdély teljhatalmú diktátorának nevezte ki. Nem véleden, hogy ő „fogyasztotta el” a legtöbb kormány- biztost: Beöthy Ödön, Csány elődje, Szent-Iványi Károly, Csány utódja e konfliktusok miatt mondott le, de Bemnek kimondottan rossz volt a viszonya magával Csányval is. Az együttélést és együttműködést csak az tette elviselhetővé, hogy Bem és kormánybiztosai viszonylag ritkán találkoztak. Csány Bemhez intézett leveleit egyelőre nem ismerjük, de Csány Kossuthhoz és az OHB-hoz írott jelentéseit olvasva, a köteles udvariasságon nemigen mehettek túl.74 Baráti viszonyra mutatnak azok az 1848 májusa és októbere között írott levelek is, amelyeket Csány különböző Zala megyei tisztviselőkhöz, így Séllyey Lászlóhoz, Bogyay Józsefhez, Varga Lajoshoz és Horváth Vilmoshoz írt. Feltételezhető, hogy például Horváth Vilmoshoz még jónéhány magánlevelet írhatott. Az iratokat a jelenlegi központozási és helyesírási szabályok szerint, a dátum, megszólítás és aláírás elhagyásával közöljük. Kivételt akkor tettünk, ha ezeket utóirat követi, vagy valamilyen információs többletet tartalmaznak. Mivel Csány nem mindig tagolta egyértelműen leveleit és jelentéseit, az egyes mondatokat vagy tagmondatokat csak hosszú kötőjellel választotta el, a mondatokat a nyelvtani szabályoknak megfelelően tagoltuk. Az iratok nyelvi jellegzetességeit (pld. tájnyelvi alakok) meghagytuk, ugyanakkor a következedenségeket (külömbség — különbség, azomban — azonban) a jelenlegi helyesírás szerint javítottuk. Végül, de nem utolsó sorban köszönetét szeretnék mondani a kiadvány elkészítésében nyújtott segítségéért a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Magyar Országos Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár és a Zala Megyei Levéltár munkatársainak. Külön köszönettel tartozom Molnár András barátomnak, a kötet anyaggyűjtésében nyújtott baráti segítségéért ill. a bevezetővel és jegyzetekkel kapcsolatos hasznos tanácsaiért. Hermann Róbert 72 Hermann, 1990. 158-161. o. 73 Hermann, 1990. 204-209. o. 74Barta, 1952. 657-678. o.; Katona, 1990. passim. 22
