Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

hatte zuletzt keine Worte auf meine Reden”220 (miből azt látszott következtetni, hogy Méltóságodat kapacitálta).

István főhercegtől búcsúlátogatásakor reménylett valamit hallhatni, de az nékie a közös ügyre vonatkozót mit sem mondott, minden, amit tőle hallott, az volt: „Es freut mich daß Sie endlich die Bekanntschaft von dem Graf Batthyány gemacht haben”221, — távozásakor a kezét nyújtó főhercegnek azon észrevételt tévé: ,,E[uere] kjaiserlich] kjöniglicher] Hoheit reichen Ihre Hand einem Rebellen?”222, a herceg vállára téve kezét, azt felelte: „No, no, es war ja nicht so gemeint”223; főherceg János szorul szóra ismételte István főherceg szavait: „Mein Alter, mich freut es, daß Sie die Bekannft] schaft vom Graf Batthyány gemacht haben”. A magyar dolgokat illetőleg ez volt beszélgetésök vele, azt adván még hozzá, hogy ő kész visszahúzni erejét, ha mi is a visszavonulásra készeknek mutatkozunk, és ezen esetben katonáit Olaszhonba küldenek — ? si e verő.224

A német színeket illetőleg225 a németek eránt drasztikus kifejezésekkel élt, kik Ausztriát a francz háborús vészes időben elhagyák, kik azt 1809-ben maga erejére szoríták, mint itt, mint Méltóságoddak beszédei közben mondá, hogy többször kinyilatkoztatta, hogy ő a magyar koronától Horvátországot elszakasztni nem akarja, de minden igyekezetével, életével arra törekszik, hogy egy nagy, erős, hatalmas Ausztria álljon fenn a Sanctio pragmatica alapján — többféle nyilatkozatai közt el nem hagyhatom azt, miszerint az egész bécsi garnizon tisztiháza nékie a magyarokon kívül udvarolt, de ezek is két tisztet küldének hozzá, „um ihm ihre Achtung zu bezeugen”226, melyet testületben a körülményeknél fogva nem tehettek.227 Mindezekből azon rövid tanúságot vonom ki:

Hogy én a nagy drámában szereplő legmagasb személyekben nem csalatkoztam, valamint nem csalatkoztam a horvát pacifíkáció érdemében sem, de mégis ez utolsó220 Batthyánynak végül egy szava sem volt beszédemre.

221 Orülük, hogy végre megismerkedett Batthyány gróffal.

222 Cs. kir. Fenséged kezét nyújtja egy lázadónak?

223 Nem, nem, ezt nem így értettem.

224 Ha igaz.

225 A frankfurti német nemzetgyűlés júl. 16-i határozata a tagállamok haderejét arra kötelezte, hogy a birodalmi színeket, a fekete-vörös-arany lobogót használják, s tegyenek esküt János főhercegre, a birodalmi kormányzóra (Reichsverweser). A cs. kir. hadsereg Ausztriában állomásozó ezredéinek zászlóira aug. 6-án fel is tűzték az egységes Németország színeit, de miután a csapatok visszatértek a laktanyába, le is vették azokat.

226 Hogy kifejezzék iránta nagyrabecsülésüket.

227 A fogalmazványban itt még a következő bekezdés szerepel: „Ezek szerint a horvátokkal vagyunk, mint voltunk, azzal a különbséggel, hogy egy ideig tetdeges áttörésről részökről tartani nem kell — feltéve, ha Jellacic becsületességébe M[éltó]ságod számolhat — és azon időt fel lehet használni a rácok leküzdésére”.

151