A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

dókra nincs szükség. Ugyanakkor leszögezte: az OHB sikeres működéséhez szükséges, hogy az országgyűlés jelenléte biztosítsa legitimációját.

Pázmándy - visszatérve Hunkár javaslatához — úgy vélte, hogy az országgyűlésnek döntenie kellene a kiküldendő képviselők és felsőházi tagok személyéről. A zárt ülésen elhangzott javaslatok alapján Majláth György országbíró, Mailáth Antal volt kancellár, Lonovics József egri érsek, Batthyány Lajos gróf, Deák Ferenc és Bezerédj István személyéről kért szavazást. Úgy vélte, hogy miután Batthyány újabb felszólalásában lényegében visszavette indítványát, dönthetnének az országgyűlés és az OHB Debrecenbe távozásáról is.

Ezután Perényi Zsigmond báró szólalt fel. Véleménye szerint a küldöttséget nem csak arra kellene felhatalmazni, hogy az ellenséges fővezérrel alkudjon, hanem arra, „hogy az ellenség fővezérével legelőször kívánjon egyezkedni s fegyvernyugvást eszközölni, és onnan menjen aztán tovább Ferenc Józsefig”. Végül megjegyezte, hogy elég lenne egy négytagú követség kiküldése, „Majláth György, Mailáth Antal, Lonovics József és Deák Ferenc untig elég volna”. Batthyány, mint indítványozót, s némely más körülményeknél fogva is, kihagyandónak vélné.

Pázmándy ezután megpróbálta kimondatni a határozatot a javasolt személyek kiküldéséről, ám ekkor felszólalt Ivánka Zsigmond képviselő, s bár egyetértett a kiküldendő személyek számára vonatkozó javaslattal, de a képviselőház részéről szükségesnek tartotta még egy tag kiküldését. Ez is lehetővé tette, hogy Batthyány, aki képviselőként, s nem felsőházi tagként vett részt az ülésen, megkérdezze Percnyit, mi kifogása van az ő kiküldetése ellen: talán csak nem tartja őt persona ingratának? Perényi szabadkozott, s kijelentette, „hogy ha a gróf jobban ismerve a körülményeket azt gondolja, hogy a dolgok akadására nem lesz, s oly szívesen ajánlkozik, én, isten látja lelkemet, nem akadályozom kiküldetését”.

Pázmándy — aki láthatólag szerette volna már lezárni a vitát — azt javasolta, hogy határozzanak az említett öt személy kiküldéséről. Őt követte Deák Ferenc.

Deák felszólalása kezdetén kijelentette: nem remél sikert a békekísérlettől, mert gyanítja, hogy mindjárt az első lépésnél hajótörést fognak szenvedni, mert „azon hatalom, amely ezen pesti országgyűlést el nem ismeri az ő fogalma szerint törvényes testületnek minket semmi esetben elfogadni nem fog”. Ám úgy vélte, ha már kiküldik őket, szükséges pontosabban körülírni megbízatásuk tartalmát. Ha az ellenséges fő- vagy alvezér nem fogadná őket, akkor eleve megszűnik megbízatásuk; „hanem mit tegyenek ezen küldöttek akkor, ha azon vezér azt mondja: én semmire nem vagyok felhatalmazva, én veletek semmi tractatumokba nem ereszkedem, hanem ha akartok beszélem, beszéljetek például a fővezérrel, aki távol van, de én addig semmi fegyvernyugvásba bele nem egyezem, s a hadi munkálatokat folyatni fogom”; s mit tegyenek akkor, ha az ellenséges fővezér mondaná ezt, azzal, hogy „ha a fejedelemhez akartok járulni, fogalmunk szerint azt megkísérteni hatalmat adunk, de a hadi munkálatokat azért folytatni fogjuk”. Mi a teendő ebben az esetben, folytassák-e út200