A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

néhány darabot őriz, azok is a pénzügyminisztériummal közös feladatokat érintik. Deák mint miniszter - mai nyelven szólva - naponta tartott fogadóóráin a választókkal a közveden kapcsolatokat ápolta, amikor fogadta az instanciázókat, s igyekezett elmagyarázni az új, őket érintő törvényeket.

Az országgyűlésen Deák a ritkábban szereplő miniszterek közé tartozott, de megnyilatkozásai kétségtelenül emlékezetesek voltak. Csak akkor szólalt fel, amikor a napirenden lévő kérdés értelmezése vagy megoldása az ő logikáját, finom elemzőkészségét és fölényes jogi műveltségét igényelte, vagy a kormány elleni támadásokat kellett visszaverni. A képviselőházban az alakulás időszakában talán kioktatónak érezték megnyilvánulásait, ez lehet a magyarázata annak a furcsaságnak, hogy őt a legkevesebb szavazattal éppen csak beválasztották a házszabályokat kidolgozó bizottságba. Világos logikájú hozzászólásai hamarosan biztosították tekintélyét, jóllehet többnyire nem titkolta lesújtó véleményét a megyegyűléseken nevelődött politikusok szócséplésén és időnkénti, már-már az országgyűlés tekintélyét is romboló magatartása miatt. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy nem volt olyan eset, amikor a ház érdemi kérdésben ne Deák javaslatát fogadta volna el. A szeptemberi napokban pedig — ha retorikájában nem szerepelt is a kamarilla ármányának elítélése — Deák is az alkotmány, az 1848:3. te. védelmét követelte, s ő fogalmazta meg a javaslatot, amely kimondta, hogy amíg ellenség tartózkodik az országban, semmiféle egyezkedés nem folytatható Ausztriával.

Életrajzírója a század elején sajnálatosnak tartotta, hogy Deák tekintélyére támaszkodva, nem törekedett a parlamenti többség vezetésére, Kossuth népszerűségének ellensúlyozására.108 Eltekintve most attól, hogy ez a szerep teljesen idegen volt Deáktól, megkockáztathatjuk azt, hogy a politikai viszonyok romlásával Deák — mégha néptribuni adottságokkal rendelkezik is — nem tudta volna megakadályozni az ellenzék erősödését, amely végül Kossuthban találta meg a maga nagyformátumú vezetőjét.

Deák már a reformkorban kijelentette, hogy egy esetleges ausztriai alkotmányos átalakulás nem biztos, hogy változtat Bécs politikáján Magyarország irányában. 1848 júniusában már jól látta a minden oldalról jelentkező perfídiát, mégis maradt a helyén. Deák mind a miniszterséget, mind a képviselőséget szolgálatnak tartotta. Vállalt tisztségeiben amíg „szolgált”, a reá hámló feladatokat a legjobb tudása szerint igyekezett ellátni, a kabinet által követett politika iránt mindig lojális volt, és mindig kész a kormányt vagy egyes tagjait ért igazságtalan vagy sanda vádak visszautasítására. Politikusként is morális jelenség volt.

108 Deák élete II. köt. 177. p.

91