A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
neveztessenek ki, - folytatta - de hogy mi rendeljük meg, hogy a designált ministerek foglalják el helyeiket, azon designált ministerek, kikről bizonyos nem vagyok, hogy politicájuk összevágó lesz-e, s nem fogják-e zsibbasztani a ministerelnök eré- lyességét.”101 Deák csak a fentiek elhangzása után - miközben az egyik jegyzőt elküldték, hogy tudja meg Batthyány véleményét - tarthatta meg beszámolóját eredménytelen bécsi küldetésükről.102 Ezt követően folytatódott a szőlődézsma eltörléséről az előző napon már elkezdett vita, amikor Deák hosszú beszédben értelmezte az 1848:9. tc-et és elemezte a helyzetet.103 Szeptember 24-én Deák még egy fontos kérdésben foglalt állást, olyan ügyben, amelynek előzményei visszanyúltak minisztersége idejére. Az eset közvetlen előtörténete, hogy Batthyány szeptember 23-án megküldte Pázmándy házelnöknek a nádor levelét, s mellékleteként annak a királyi levélnek a másolatát, amely sürgette a magyar minisztérium válaszát az osztrák kormány augusztus 31-én megküldött államiratára, a Staatschriftre. (A nádor egyébként ezen a napon távozott Bécsbe.) Szeptember 23-án délután a képviselők zárt ülésben tárgyaltak a kérdésről, majd másnap reggel a nyilvános ülésen — miután Kossuth bejelentette, hogy toborzóútra indul az Alföldre — megkezdődött a vita az államiratról, pontosabban a miniszterelnöki levél értelmezéséről. Elsőként Madarász László nyilatkozott, aki kijelentette: az államiratról az országgyűlés egyrészt azért nem tárgyalhat, mert az nem magyarul íródott, másrészt mert nem felel meg az 1848:3. tc-nek, mivel nincsen ellenjegyezve, így mint érvénytelent félre kell tenni, vagy mint magániratot, azon az úton, amelyen érkezett, visszaküldeni. Határozati javaslata az volt, hogy az iratot törvénytelennek és érvénytelennek kell nyilvánítani, az uralkodóval pedig közölni kell, hogy Magyarország a 3. tc-ben biztosított szabadságát megvédi, s abból egy talpalatnyit sem enged. Madarász zárómondatában azt javasolta, vagy nyilatkozzanak az államirat elfogadásáról, vagy mondják ki, hogy nem akad közöttük, aki az ország szabadságát elárulná. Közvetlenül ezután Deák szólalt fel, akit érzékelhetően bosszantott a Madarász által felvetett alternatíva. így kezdte mondanivalóját: „Annyit hallottam már azon felszólítást, hogy álljanak fel, kik a statusiratot el akarják fogadni, hogy valóban nem tudom, azt gúnynak tartsam-e ezen házra nézve, vagy csak a magas paripára fellépésnek. Ügy hiszem elég bizonyságát adta ezen ház annak, hogy senki sem akarja a statusiratot elfogadni; és így minden ilyes felszólítás felesleges.” 101 Közlöny 1848. szept. 24.; Deák beszédei II. köt. 312-313. p. Kossuth két hozzászólása: KLÖM XII. köt. 1006-1007. p. A délutáni ülésen Kazinczy Gábor közölte Batthyány álláspontját, miszerint kész az általa szükségesnek vélt és megtett intézkedésekről beszámolni, de ha rajta kívül a ház bármely egyéb hatalmat tartana szükségesnek, úgy a reábízott hatalmat „bármikor akárkinek átadni kész”. 102Közlöny 1848. szept. 24.; Deák beszédei II. köt. 317-319. p. 103 Közlöny 1848. szept. 24.; Deák beszédei II. köt. 323-335. p. 87
