A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

Batthyány május 11-én délután megérkezett Bécsből. Másnap sor került a Nemzeti Múzeumnál a kormány ellen demonstráló népgyűlésre, ahol Petőfi kemény szavakkal marasztalta el a kormány gyengeségét. A népgyűlésből küldöttség ment Batthyányhoz, aki - Széchenyitől tudjuk - erre összehívta a kabinet tagjait. Itt már Kossuth is megjelent, de nem nyilatkozott. („Kossuth a köpenyébe burkolózik és lázas” — jegyezte fel Széchenyi.) A napló szerint a küldöttségnek Petőfi volt a szónoka, akinek először Batthyány válaszolt („lebecsülően”), majd Széchenyi (saját szavaival: „engesztelőleg”), végül Deák, Széchenyi szerint „nyomatékosan”. A jelző értelmezése megengedi a feltételezést, hogy Deák, az elmúlt napok helyettes miniszterelnöke az előzmények ismeretében beszélhetett nyomatékkal.

Batthyány megérkezésével tehát Deák megszabadult terhes megbízatásától. A kabinet egészét érintő tevékenységének azonban ezzel nem szakadt vége. Ezekben a napokban készült fel ugyanis a frankfurti össznémet parlamenthez küldendő két megbízott: Pázmándy Dénes és Szalay László. (Utóbbi egyébként eredetileg Deák munkatársa volt, akire a törvényelőkészítő osztály igazgatását bízta.) Nincs rá egyértelmű bizonyítékunk, de nagy a valószínűleg annak, hogy a küldötteknek adott utasítás, mindenekelőtt a minisztertanács nevében készült alaputasítás Deák munkája, vagy legalábbis részt vett annak kidolgozásában. Ezt valószínűsíti az, hogy amikor a vizsgálóbíró Batthyányi a frankfurti követek küldéséről, az azoknak adott utasítás jellegéről faggatta (hogy ti. az összhangban volt-e a dinasztia iránti lojalitással és a pragmatica sanctioval), a volt miniszterelnök azt felelte, hogy arról Pázmándyt és Deákot kell megkérdezni.27 Ismerve Deák kimagasló közjogi tudását, aggályait az ország nehéz helyzetével kapcsolatban, továbbá, hogy a készülő dokumentumok Szalay esetében egy hozzá közelálló személy küldetésének jellegét kell, hogy meghatározzák, mindezek természetessé teszik, hogy a már említett alaputasítás és a kinevezési okmány Deák nélkül nem készülhetett.28

Közben május 15-én Bécsben eredményes megmozdulásra került sor, amely a kormányt arra kényszerítette, hogy az április végén kihirdetett, a császár túlhatalmát maximálisan biztosító alkotmányt visszavonja. A munkások által is támogatott egyetemi ifjúság (az Aula) forradalmi fellépése megrémítette az udvart, s az május 17-én titokban Innsbruckba menekült. Ennek híre május 19-én érkezett Pest- Budára, s a nádor azonnal miniszteri konferenciát hívott egybe. Már ekkor eldőlt,

27 Ld. Batthyány Lajos gróf főbenjáró pőre. S. a. r. Urbán Aladár. Bp., 1991. 235. p. Batthyánynak erre a kijelentésére hivatkozik Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp., 1987. 73-74. p. Az, hogy Deák a fontos dokumentumok megfogalmazásában részt vett, mutatja Széchenyi máj. 22-i naplóbejegyzése, amely szerint Batthyány méltatlankodott, hogy Deák és mások késleltették a nádor innsbrucki útját. Ezt csak akkor érhették el, ha nem készültek el azok a kézirat-tervezetek, amelyeket a király elé akartak terjeszteni.

28 A küldöttek számára készült dokumentumokat ld. Batthyány iratai 412. sz.

59