A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
1849. május tavaszán, az országgyűlés utolsó debreceni ülésén Szemere Bertalan miniszterelnök bejelentette, hogy a Pesten tartandó első ülésen a Ház elé fogja terjeszteni „az úrbéri viszonyok megszüntetését és a kárpótlást illető törvényjavaslatot”.68 A törvényi szabályozásra azonban már nem kerülhetett sor. Vukovics Sebő igazságügyminiszter júniusban Tóth Lőrinc segítségével, az addig benyújtott javaslatok felhasználásával elkészítette ugyan a törvény tervezetét, de a hadiesemények már nem adtak időt ennek országgyűlési tárgyalására: az egyeden pesti ülés már csak arról tanácskozhatott, hogy hova tegye át a székhelyét. Vukovics több képviselőt is bevont az előkészítő munkába, vitáik kicsiben megelőlegezték a várható országgyűlési diszkussziót. Az elkészült javaslat (amelynek egy példánya sem ismert, tartalmát Vukovics emlékirataiból ismerjük) a majorsági jobbágyokra, valamint a telepítvényes falvakra is kiterjesztette az állami kármentesítést, a kocsmáltatási jogot pedig kárpótlás nélkül törölte volna el.69 A fegyveres harc kirobbanása után a császári kormányzat is igyekezett megnyugtatni és megnyerni a parasztságot. 1848 őszén-telén három kiáltványban is elismerte és megerősítette a jobbágyfelszabadítás érvényességét. A birtokosok megnyugtatására viszont közhírré tették, hogy csak az áprilisi törvényeket ismerik el, de pl. a szőlő- dézsma eltörléséről szóló országgyűlési határozatot nem. A császári seregek által megszállt területen pedig határozott fellépéssel a gyakorlatban adták tudtára a fennmaradt szolgáltatásokat megtagadóknak, hogy nincs szándékukban az úrbéri viszonyok felszámolását a parasztság érdekeinek megfelelően lezárni.70 Az úrbéri viszonyok felszámolásának befejezése az önkényuralom feladata lett. A végleges szabályozást az 1853. március 2-án kelt úrbéri pátens tartalmazta. A pátenssel mind Deák törvénytervezetéhez, mind az 1848-49-es rendeletekhez képest hátrányosabb helyzetbe került a parasztság. A majorsági földeken élők sorsát gyakorlatilag a földesurak kezébe adta, még az önmegváltás lehetőségét sem biztosította nekik. Az irtás földek jelentős részét a földesurak által visszaváltha tónak minősítette, a maradványföldek és a szőlők megváltását pedig a volt jobbágyságra hárította át. Az úrbéri 68 Pap Dénes: A parlament Debrecenben. Lipcse, 1870. II. kötet 251. p. 69 Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. S. a. r. Katona Tamás. Budapest, 1982. 122-125. p. 70 Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, I. kötet 41. p. 51
