A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás

dent tegyen meg. Jól felfogott érdekében a földbirtokos osztálynak akár áldozatokra is késznek kell lennie, mert Jellacic állítólag már most proklamációkat terjeszttet So­mogybán és Baranyában, amelyekben győzelme esetére további előnyöket, sőt, állí­tólag a földesúri birtokok egyharmadát ígéri az őt támogató parasztoknak. Az 1846- os galíciai eseményekkel állította párhuzamba ezeket az állítólagos ígéreteket: ott is a népet lázította fel a kormány a birtokosok ellen. A népről, amely „ezerenkint tódul fegyver alá”, és amelyik „minket arisztokratákat legnagyobb bizodalmával megaján­dékozva ide küldött”, gondoskodnia kell a törvényhozásnak. Javasolta, hogy az or­szággyűlés határozzon a szőlődézsma azonnali eltörléséről, és másnapra tűzze napi­rendre az egyéb úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló, Kossuth által az előző na­pon ígért törvényjavaslatot. Perczel felszólalása drámai feszültséggel telített időben hangzott el. Előző este jelentette be ugyanis Batthyány Lajos gróf, megbízott miniszterelnök, hogy amitől hetek óta tartottak, bekövetkezett: a horvát sereg átkelt a Dráván és Magyarország földjére lépett. Perczel javaslata után kisebb vita alakult ki, hogy ragaszkodva az elfogadott napi­rendhez, az Erdély uniójának részleteit szabályozó törvénycsomagot tárgyalják-e elő­ször, vagy az úrbéri törvényeket. Nyáry Pál az általa benyújtott törvénytervezetet szerette volna tárgyaltatni. Bartos Ede baranyai képviselő bejelentette, hogy ő is tör­vényjavaslatot nyújtott be a bordézsma megszüntetése tárgyában. Kossuth azt java­solta, hogy a Nyáry-féle úrbéri törvényjavaslat helyett az igazságügyminiszterét vegye tárgyalás alá a parlament, annál is inkább, mert azt már megvitatták az osztályok, a házszabályok által előírt másik fórum, az osztályok küldötteiből álló központi bi­zottmány pedig a másnapi ülés előtt elkészítheti véleményét. O is sürgősnek tartotta a feudális maradványok rendezett felszámolását, méghozzá a birtokosok szempont­jából is: ha a nemesség tartogatni akarná a fennmaradt jobbágyi viszonyokat, „csak önmagának ártana, mert alkalmasint kármentesítés nélkül vesztené el, mivel azokra ki van mondva az isteni végzet által, hogy azok fenn nem maradhatnak”. A nemes­ség érdekeinek kímélését, azaz a kármentesítés végrehajtását a magyar elem, a ma­gyar nemzetiség érdekében is halaszthatatlannak tartotta. Az úrbéri maradványok felszámolásával párhuzamosan vegyék tárgyalás alá a kármentesítésről benyújtandó javaslatát, „adassék meg a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint le­gyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni”.50 Szeptember 15-ére a központi bizottmány elkészítette jelentését, de azt a képvi­selők még nem kapták kézhez. így az úrbéri törvényjavaslat tárgyalása nem kezdőd­hetett ugyan meg, de a parlament, esti ülésén, Pázmándy Dénes házelnök indítványá­ra egyhangúlag elfogadott egy határozatot, miszerint a szőlődézsmát azonnali hatály- lyal, az állam által fizetendő kárpótlás mellett eltörlik. Kossuth kiegészítő javaslata 50Pap Dénes i. m. II. kötet 210-214. p., KLÖM XII. 937-938. p. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom