A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
Egy héttel később, július 19-én Madarász László indítványozta, hogy az 1849-es költségvetés előtt tárgyalják meg Nyáry bejelentett indítványát. (Amíg ugyanis nincs elfogadott költségvetés, az országgyűlést nem lehet törvényesen feloszlatni.) Deáknak újra meg kellett nyugtatnia a radikálisokat afelől, hogy a kormánynak szándékában áll törvényjavaslatot benyújtani „azon viszonyokra nézve, melyeket a képviselő úr hűbérieknek nevezett”. A képviselői indítványok és módosító javaslatok a minisztérium tervezetének tárgyalása során kerülhetnek majd napirendre.42 Augusztus első napjaiban többen nyújtottak be javaslatokat a jobbágyviszonyok maradványainak felszámolására. Nyáry Pál augusztus 3-án tette a Ház elé beígért tervezetét „A jobbágyviszony végképi megszüntetéséről”. Nyáry egyszerű és radikális megoldási javaslattal állt elő: állami kármentesítéssel paraszti tulajdonba kívánt adni minden földet, amelyet a jobbágyfelszabadítás a parasztság birtokában talált. Két nappal később Madarász László a „birtokossági jogokról” és a „királyi kisebb haszonvételekről”, Szacsvay Imre pedig „az ital és húsmérésről” nyújtott be törvényjavaslatot. A három tervezet lényegében azonos tartalommal és szellemben készült: a földesurak által eddig élvezett monopoljogok, az ún. királyi kisebb haszonvételek eltörlését javasolta. Ide tartozott az italmérés, mészárszék-, malom- és vásártartás joga, a vadászat és a halászat. Ezeket az előjogokat a két radikális képviselő kárpótlás nélkül kívánta eltörölni; Madarász részben a községre kívánta ruházni e jogosítványokat (italmérés és mészárszéktartás), részben minden egyes lakosra kiterjeszteni (vadászat, halászat, malomállítás, téglaégetés). A község lakói földbirtokuk arányában részesültek volna a-haszonvételek jövedelméből. Szacsvay teljesen szabaddá kívánta tenni az ital- és a húsmérést, csak a közegészségügyi szabályok betartását követelte volna meg. A közös legelők felosztása több képviselőt foglalkoztatott. A ceglédi Varga Sándor, a gyomai Omaszta Zsigmond, valamint Táncsics Mihály nyújtott be önálló indítványt e kérdéskörben. Táncsics a régebbi, sérelmes birtokrendezések és elkülönítések érvénytelenítését indítványozta. A másik két képviselő „nemzetgazdasági érdekből” záros határidőn belül, kötelező jelleggel végre akarta hajtatni a legelőelkülö- nözést, mégpedig nemcsak a földesúr és a község, hanem a falu egyes lakosai között is. Táncsics még egy javaslattal jelentkezett augusztus 29-én: a „bordézsma és minden egyéb még létező úri tartozmányok” eltörlését sürgette, a kárpódás megállapítását viszont a jövő országgyűlésre halasztotta volna.43 A parlament elé augusztus 10-én kerültek az addig benyújtott képviselői indítványok; a Ház azonban nem 'tűzte napirendjére azokat, arra hivatkozva, hogy az igazságügyminisztériumban már készül a törvényjavaslat, és majd azzal együtt veszik 42Kónyi i. m. II. kötet 265-266. p. 43 Beér-Csizmadia i. m. 621. p., 635-643. p. 35
