A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc igazságügyi miniszteri irataiból
dítását is aláírandja Őfelsége Horvátország számára. A tudományok Horvátországban horvát nyelven fognak taníttatni. 7er. A határőrvidékekre nézve következő kedvezések adatnak: a) Minden háznép azon földnek, melyet bír, szabad és örökös tulajdonosa, a háznép azt bizonyos mértékig eloszthatja, közmegegyezéssel el is adhatja. A közös birtokon kívül minden saját értékkel is bírhat. b) Minden robot, mely eddig a kincstár részére kiszolgáltatott, ezentúl megszűnik. c) A közös legelők a községek tulajdonai. A kincstári erdőkben, amennyire a szükséges vágások fenntartása nem gátolja, legeltetés, makkoltatás, gyümölcsnek, páfránnak szedése, kaszálása ingyen szabad leend. d) A kincstári erdőkből épületfa is adatik a határőrvidékieknek minden mások előtt, tűzifa használata pedig ingyen engedtetik. e) Kereskedést, ipart, mesterséget ki-ki szabadon tanulhat és űzhet. f) A határőrségiek gyermekeiket al- és felsőbb oskolákra szabadon küldhetik. g) A sóvali kereskedésről adó nem fizettetik. h) A tengeri sónak ára leszállíttatik éspedig Zengen és Carlopagon a fejérsónak mázsája 3 ft 7 xra,106 a feketéé 2 ft 7 xra; Buccariban pedig a fejérsóé 3 ft 16 xra, a feketéé 2 ft 18 xra. Ezeken kívül gondoskodjék a kormány, hogy mind a szolgálatban, mind a gazdálkodásban, ipar és kereskedés űzésében a határőrségieknek mindazon könnyebbí- tések s kedvezések megadassanak, melyek a katonai szolgálatot lehetetlenné nem teszik; valamint szintén arról is, hogy a kincstári erdőkből kiirtott térek szegényebb határőrségieknek kiosztassanak. Ezek azon főpontok, melyeknek körében a ministerium a békés kiegynlí[té]st eszközölje.107 Eredeti s. k. fogalmazvány. MOL H 5. Miniszterelnökség. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1848. augusztus 25. Közli Károlyi Árpád 2. köt. 626-628. p.; Molnár András: Deák Ferenc. (Magyar Szabadelvűek) Bp., 1998. 184-186. p. 106 Xr — a krajcár rövidítése. 107Deák javaslatát a minisztertanács 1848. augusztus 27-i ülése ugyan elfogadta, de ennek már nem volt diplomáciai jelentősége. 297
