A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Molnár András: Deák Ferenc igazságügyi miniszteri irataiból

országgali kapocs gyöngítésére célozna, mint fejedelmi esküjével is ellenkezőt, határozottan rosszall.

Ezen törvényes és méltányos válasznak elég ereje lett volna megfékezni a kicsapongókat, ha nemsokára ezután, martius 23-kán, mintegy ama válasz ellentételében, báró Jellacié József horvátországi bánnak ki nem neveztetett volna, ki még mint az első báni ezred ezredese az egész ezredet illyrisálta, és a magyarok ellen írt gúnydalokkal gazdagítá az illyr irodalmat, mely kinevezéssel — ha sejtelmim nem csalnak — a bécsi absolutismus emberei végvonaglásaik között kinyújtván utolsó legmérgesebb fullánkját, a magyar szabadság megdöntésére céloztak.

A ministerium e báni kinevezésben, mely mint említém, alakulása előtt történt, a rend és béke helyreállításának legkisebb biztosítékát sem láthatván, fájdalommal azonban tapasztalta, hogy ezt többé meg nem semmisítheti, és így, nehogy mulasztása által azon kifogásnak adjon alkalmat, mintha személyes antipathiának feláldozta volna az ország nyugalmát, még április első napjaiban Őfenségét, az ország nádorát arra kérte meg, hogy a bánt, mint Magyarország zászlósát Pozsonyba hívná meg, hol a kapcsolt részek kívánatai, és jövendő igazgatása iránt a ministeriummal bővebben tanácskozhatik. A bán nem jelent meg azon ürügy alatt, hogy addig, míg hivatalába be nem iktattatik, az országgyűlésen helyét nem foglalhatja el, és míg a tartományi gyűlésből bővebb utasítást nem nyerend, a ministeriummal nem tanácskozhatik. Bécsből tehát egyenesen Zágrábba indulván, oda április 18-kán érkezett, és érkezése után első nap, április 19-kén Zágráb megye első alispánjához intézett levele által a turopolyaiakat maga eleibe állíttatta, és a rögtönítélő bíróságot azok ellen hirdette ki, kik akármi módon a király, haza és nemzetiség pártolói ellen lázítani merészelnének.

Ez volt a bánnak első hivatalos föllépése, ki Gaj által környezve, az alkotmányos horvátok, mint állítólag a nemzetiség ellenségei ellen fellépett, és így az illyr párt élére állott. A ministerium ügyének igazságában bízván, és a magyar és horvát országok közti százados testvéri kapocs tekintetéből, a kölcsönös capacitatio útját még egyszer megkísérteni akarván, a bánnak április 25-kén hivatalosan tudtára adta, hogy mivel erős szándoka és törekvése mindenben, mit a törvény, méltányosság és igazság megenged, oda munkálódni, hogy a kölcsönös bizodalom Magyar- és Horvátország között erősödjék, a bán kölcsönös értekezés és tanácskozás végett majus 10-kéig Pesten jelenjen meg. A bán e felszólításnak nem engedett, sőt az arra adott feleletében azt nyilatkoztatta, hogy Magyarország nádorát, mint királyi helytartót el nem ismerheti, nem ismer magyar ministeriumot, nem az arról szóló törvényt, mely előtte érvénytelen; egyúttal a horvát- és tótországokbeli minden törvényhatóságokhoz oly értelmű körlevelet bocsátott széjjel, miszerint a Magyarország és kapcsolt részek közt századok óta fennálló alkotmányszerű viszonyt megváltozottnak nyilvánítván, megparancsolá, hogy kívüle senki mástól sem parancsot elfogadni, sem annak engedelmeskedni, sem senkinek hivatalos jelentést tenni ne merészeljenek. Időközben a Pestről Horvátországba küldött, a magyarok testvéri érzelmeit élőszóval is tolmá274