A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Molnár András: Deák Ferenc igazságügyi miniszteri irataiból

az elnök bölcsességére bizatik, de ennek semmi esetre sem szabad személyes véleményét a fennforgó ügyről nyilvánítani, tiszte csak abban állván, hogy az esküitek előtt minél nagyobb világosságba helyezze a vád és védelem erősségeit, hogy az ügyet egyszerű alkatrészeire visszavezesse, s hogy különválasszon tőle minden idegenszerűt, mi az esküttek figyelmét másfelé térítvén, őket tévedésbe hozhatná.

65. §. Az összegezés után az elnök felteszi az esküttek által megfejtendő kérdéseket.

66. §. Ezen kérdéseknek mindenkor a vádbeli vétség minőségéhez alkalmazottaknak, de egyszersmind oly tisztáknak és határozottaknak kell lenni, hogy azokra az esküttszék mindig egyszerűen „igen”-nel, vagy „nem”-mel felelhessen; egyik kérdésnek minden esetben annak kell lenni: „váljon meg vannak-e az előadottak után lelkiismeretökben győződve az esküttszéki tagok, hogy a vádlott cselekedte azt, miről a vádlevélben vádoltatik?” Egy másik kérdésnek pedig azt kell tartalmazni: „vajon az, mit a vádlott cselekedett, oly cselekvés volt-e, minőnek az a vádlevélben ál- líttatik?” így például, midőn valaki arról vádoltatnék, hogy sajtó útján közlött valamely iratában a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázított, egyik teendő kérdés az volna: „vajon az előadottak után meg vannak-e az esküttszéki tagok lelkiismeretökben győződve, hogy a vádlevélben felhozott azon iratnak valósággal a vádlott volt szerzője?” Egy másik kérdés pedig az volna: „vajon meg vannak-e arról is győződve, hogy azon iratnak a vádló által kijelelt szavai valósággal lázítók a törvényes felsőbbség ellen?”

67. §. A mondott kérdéseken kívül egyes esetekben más oly kérdések is fejlődhetnek ki a körülményekből, melyeknek az esküttszék általi eldöntése szükséges. Ezek minden egyes esetben a bíróság belátásra bízvák.

68. §. A bíróság által feltett kérdések mellé, úgy a közvádló mind a vádlott, még más kérdések iktatását is kívánhatják, melyek iránt a bíróság határozni köteles.

69. §. Az elnöklő bíró a jegyző által írásba foglalt kérdéseket aláírja, s általadja a perbeli oklevelekkel együtt — a bűnvizsgálati írott tanútételek kivételével — az esküiteknek, figyelmeztetvén ezeket: hogy a törvény annálfogva bízta a „vétkes”-nek vagy „nem vétkes”-nek kimondását szabad és függeden polgárokra, mert e kérdésben az ember élő lelkiismerete biztosabban ítél, mint a holt szabályok; — hogy a törvény nem kéri tőlök számon, mi által, s miért éreznek magokban meggyőződést, nem adott elejökbe szabályokat, melyek szerint a bizonyítékok teljessége, a próbák igazságos volta mérendő, nem parancsolja, hogy minden tényt igaznak ismerjenek már azért, mert ennyi vagy annyi tanúktól állíttatik, hanem csak azt hagyja meg nekik, hogy aggódó gondossággal figyelmezzenek a tárgyalás egész folyamára, s most már magokba szállva, tiszta lelkiismerettel kérdjék meg magoktól: váljon úgy a vádlott ellen, mint mellette felhozott próbák és erősségek miként hatottak ítélőtehetségökre, s igaz meggyőződésök szerint, részrehajlás nélkül, és férfiakhoz illő bátor238