A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
as törvények az a status quo, aminek alapján készek a biztosított békére. A képviselőház azonban Kossuth indítványát fogadta el, s kimondta, hogy a nemzet „országos léteiét, fiiggedenségét, alkotmányát és nemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább is védelmezni fogja”.46 Deák 1849 első hónapjaiban A cs. kir. csapatok bevonulása után, január 8-án letartóztatták Batthyány Lajost, Károlyi Istvánt és Szapáry Antalt, de január 9-én elterjedt Andrássy Gyula és Deák letartóztatásának híre is.47 A forrásokban azonban nincs nyoma annak, hogy Deák letartóztatásának gondolata felvetődött volna. Egy 1849. január 4-én Zalaegerszegen kelt hadijelentés melléklete ugyan Deákot is a forradalom fejei közé sorolja, mint az „országgyűlés miniszterét” [sic!], de különösebb megjegyzés nincs a neve mellett.48 A korábbi életrajzi irodalomban gyakran előfordult az az állítás, hogy Deák a főváros elfoglalása után Kehidára ment, s itt is maradt a szabadságharc leveréséig.49 Az adatok azonban arra mutatnak, hogy február végéig bizonyosan a fővárosban volt.50 Január 14-én, arról értesülve, hogy Bicskén írott jelentésük még mindig nem ért Debrecenbe, Deák és küldött társai elhatározták, hogy ismét megküldik jelentésüket az országgyűlésnek, s egyben beszámolnak az azóta történtekről. A jelentést ismét Deák fogalmazta meg, majd átküldte Majláth Györgynek azzal, hogy közölje azt Mailáth Antallal és Lonoviccsal. Ha mindannyian egyetértenek vele, le lehetne tisztázni, s a Windisch-Grätzet másnap felkereső Mailáth Antal magával vihetné azt a herceghez, hogy az engedélyezze Debrecenbe küldését. Az elkészült jelentés beszámolt a január 4. óta történtekről, a küldöttség visszatértéről, Batthyány elfogatásáról, valamint arról, hogy „a város ostromállapotba; Pest és Debrecen között pedig hadseregek s többféle fegyveres csapatok gátolják a közlekedést”.51 Nem tudni, hogy ezt a jelentést végül a többiek elfogadták-e, s ha igen, Windisch-Grätz végül beleegye46 KLÖM XIV. 109-120. p. és Kónyi II. 377-379. p. 47 Mátray 63. p. 48 Kriegsarchiv, Wien. Alte Feldakten. Krieg in Ungarn 18481-1849. Karton 1888. 2. Reservekorps unter Nugent. 1849-l-24h. Melléklet Johann Burits de Purnay vezérőrnagy 1849. január 4-én Zalaegerszegen kelt jelentéséhez. 49 így pl Laveleye 35. p. A téves állításait rendszeresen kiigazító Szász Károly is kommentár nélkül hagyta ezt. 50 Király Béla 129. p. némi önellentmondásba keveredik, mert előbb arról ír, hogy Deák még Pesten volt, amikor az uralkodó március 4-én kiadta az olmützi alkotmányt, majd a következő bekezdésben arról szól, hogy „1849 elején Deák Zalába ment, ahol idejét hol Kehidán, hol sógoránál, Puszta- szendászlón töltötte”. 51 Kónyi II. 379-380. p. 209
