A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
1849 januárjában: becsületérzése azt követelte tőle, hogy visszatérjen az őt kiküldő országgyűlésbe, de ugyanez a becsületérzés, a Windisch-Grätz által távozásának fejében követelt feltétel lehetedenné tette számára, hogy az előbbi követelménynek eleget tegyen. Deák számára az ellenségnek kényszerűségből adott szó is szent volt, s ebből a morális csapdahelyzetből csak úgy menekedhetett meg, ha kivár. Más kérdés, hogy ez a fajta, kényszerűség szülte politikai taktika egyre inkább megfelelt politikai helyzetértékelésének is.43 Deák távolmaradásának indoka nem volt ismert még a kortársak előtt sem. A jelentések alapján feltételezhető volt, hogy Deák a viszonyok változtával visszatér az országgyűlésre. Ezzel magyarázható, hogy Pálffy János jellemrajzában megrója Deákot távolmaradásáért. „Hibázott Deák Ferenc, mint egyén, hogy feladta az ügyet végső körömszakadásig. Ezt méltán várta tőle a haza. Hibázott, mint képviselő, hogy elhagyta helyét, míg azon testület, melynek őtet a nemzet bizalma egyik tagjává tette, önhatározatánál fogva együttmaradott. Mert ne higgye sem Deák Ferenc, sem senki, hogy azon nemzeti gyűlés tagjai között ne lettünk volna többen, akik még ekkor is bíztunk volna az ügy diadalában, főképp miután láttuk, hogy miként gyérül a választottak sora, kikhez bizalommal föltekinteni megszokta volt a nemzet, sőt voltunk, kik állásunk, vagy szó és tett által kitéve magunkat az osztrák bosszújának, szemünk előtt láttuk s csaknem kikerülhetetlennek hittük legyőzetésünk valószínű esetében a vérpadot, de azért nem hagytuk el helyünket, melyre a nemzet állított, mert azt parancsolta becsületbeli és képviselői kötelességünk önmagunk s a nemzet iránt. Annyival kevesebbé kellett volna elhagyni állását Deáknak, mert a későbbi események fejlődése, a Kossuth népszerűségének fogyatkozása, s a képviselőház ébredezé- se letárgiájából, valószínűvé teszik, hogy Deáknak talán még Batthyány nélkül is sikerült volna a forradalmat, öszveköttetésben Görgeyvel, minden azelőtti magyar fölkelések végéhez terelni, békekötés által végezni. Már pedig minden, még oly kedveződen béke is jobb, s a nemzethez illőbb lett volna, mint föltéden megadás, annyi tömérdek véráldozattal kíséretében”.44 Az idézett szövegben nem annyira a téves kiindulópont és az erkölcsi ítélet ebből fakadó alaptalansága az érdekes, mint inkább az a felismerés, hogy Batthyány kényszerű távozása után Deák lehetett volna Kossuth ellenzékének egyeden vezére. Pálffy azonban azt nem vette észre, hogy ez a szerep — főleg az 1849 téli és tavaszi kiélezett helyzetben — teljesen idegen volt Deáktól. Az országgyűlési küldöttség január 4-i jelentése január 12-re érkezett meg a Debrecenbe. A jelentést a képviselőház zárt ülésén olvasták először fel. Először Kubinyi Ferenc szólalt fel. O olyan, I. Ferenc Józsefhez intézendő felirat készítését javasolta, amely az uralkodó elismerését és koronázását kémé, annak jogi következményeivel, 43 Ilyen téves értékelést tartalmaz pl. Laveleye 34. p. 44 Pálffy János 125-126. p. 207
