A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

Kossuth szerint a kiküldöttek fel fogják találni utasításukat a korábban hallott szavakban: „köttessék béke Magyarország szabadságának, becsületének s jólétének megóvására”.

Kossuth után Batthyány szólalt fel, s azt javasolta, hogy csak az OHB távozzon, de az országgyűlésnek Pesten kellene maradnia amíg csak lehet, hogy a békekövetség jelentését véve, határozhasson a teendőkről. Ha a békekövetség jelentése megérkezik, még mindig az országgyűléstől függ, hogy „a nem reménylett esetben” (ti. ha a válasz elutasító lenne), „váljon in corpore [testületileg] által kívánja-e magát helyeztetni Debrecenbe, mit én az előzményeknél fogva nem tartok gyakorlatilag szükségesnek és hasznosnak, hanem akadályos dolognak; vagy pedig magát prorogálni fogja-e addig, míg az idők olyanok lesznek, hogy hatásköre biztosabb leend”.

Batthyány javaslatát támogatta Bezerédj István. Bezerédj mindenképpen indokoltnak tartotta a békekövetség kiküldését, az országgyűlés távozásával kapcsolatban viszont úgy vélte, elképzelhető, hogy „a főváros- és a közellevő hadseregre nézve (...) sokkal inkább szolgálna a bátorságnak és elszántságának élesztésére, ha tudná, hogy az országgyűlést is kell védenie, mint ha észrevenné, hogy az országgyűlés nem bízván a győzelemben, előre eltávozott”.

Majd Madarász László tartott hosszú és zavaros beszédet az országgyűlés és az OHB együttes távozása érdekében. Felvetette annak a lehetőségét, hogy ha az or- szággyűlés Pesten marad, s Windisch-Grátz bevonul a fővárosba, „ezen országgyűlés nem lenne egyéb, mint regestratora azon hatalomnak, mely zsarnokságával jön ide”. A békekövetséget a hadihelyzet miatt reménytelen vállalkozásnak ítélte. Beszédét azzal a meghökkentő fordulattal zárta, hogy „azt, ki a másikat elhagyja, lője főbe a legközelebbi”. Simonyi Ernő képviselő az utóbbi felszólítást nem tudta összeegyeztetni a haza igazságos ügyével; egyébiránt támogatta az országgyűlés és az OHB együttes távozására vonatkozó indítványt, s idővesztésnek nevezte a békekövetséget. Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke vitatta Batthyány indítványát, mondván, hogy az OHB működése „sikert nem arat, ha az országgyűléstől megválik”. Hunkár Antal szerint másnap reggel a vasútállomáson, indulás előtt fel kell olvasni a képviselők neveit, s aki nincs ott, „az halál fia”. Javasolta, hogy az országgyűlés küldjön ki három személyt, „kik seregünk fővezérével együtt működjenek”. Kossuth úgy vélte, fölösleges előre szankcionálni az elmaradókat; hiszen a parlament engedélye nélkül senki sem maradhat el.

Hunkár újabb felszólalásában javasolta, hogy szavazzanak a kiküldendő követek személyéről. Madarász és Hunkár korábbi felszólalásai azonban némi vitára adtak okot; Batthyány és Bezerédj is lényegében kikérte magának a bennük foglalt fenyegetést. Ugyanakkor Batthyány kijelentette: ha az OHB úgy véli, hogy „megszűnik kifolyása lenni az országgyűlésnek, mihelyt azt a ház más helyre rendeli”, szívesen visszaveszi indítványát. Kossuth maga is úgy vélte, hogy az ezekben említett szank199