A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

szőr határozatképtelen volt.32 Hunfalvy szerint Deák „szépen szólt” a halasztás mellett. Nedeczky István munkája szerint „soha nem emelkedett ki ez időszakban Deák alakja és erkölcsi bátorsága annyira, mint midőn utószor a házban felszólalt”.33 Az ülés további részében Somogyi Antal képviselő azt indítványozta, hogy az OHB adja elő „mint állunk most, miszerint tudhassunk mihez fogni”. A képviselőház ezt el is fogadta, s Kossuth megígérte, hogy még aznap, vagy másnap délelőtt megadja a kért felvilágosítást.34

Erre december 31-én délelőtt 11 órakor, a képviselőház zárt ülésében került sor. Az ülést, amelyben a felsőház egyes tagjai is jelenvoltak, Pázmándy Dénes nyitotta meg, s azonnal közölte, hogy Perczel hadtestét az előző napon Mórnál meg- és szétverték. Ezért az OHB jónak tartaná, ha az országgyűlés Debrecenbe tenné át székhelyét. „Pestnek elvesztésével az ország nincs elvesztve, sőt, Pestet nem kellvén őrzeni, elosztott seregünket egyesíteni lehet, s a Tisza vidékéről visszanyerni, ami el van vesztve — folytatta. — Pest városát nem akarjuk védelmezni, nehogy ezáltal a várost veszélyeztessük. Ha tehát Pestet a képviselőház nem tartja országnak, menjen el innen, hol nyugodtan többé tanácskozni nem lehet. Seregeink a budai oldalról a pestire fognak visszavonulni, hogy itt újra rendeződjenek”.

Pázmándy beszédéhez először Batthyány Lajos gróf, majd Bezerédj István szólt hozzá. Mindketten úgy vélték, hogy az országgyűlésnek nem kellene eltávoznia. Batthyány csak az OHB-t tartotta Debrecenbe küldendőnek, Bezerédj pedig azzal érvelt, hogy az országgyűlés távozása félelmet keltene a fővárosi lakosságban, s bizalmatlanságot a hadseregben. Őket követte Deák, aki azt kérdezte az OHB-tól (azaz, a bizottmányt képviselő Kossuthtól), „hogy hiszi-e, ha Pest elveszett, még az országot védelmezhetni? gondolja-e, hogy elég pénzzel stb. bírand?” Kossuth erre azt mondta, hogy ez hit dolga; „ő azt hiszi, hogy igen, de hitét nem tudja másba önteni”. Végül Hunkár Antal, Veszprém megye főispánja és kormánybiztosa szólalt fel, s azt javasolta, hogy ha a képviselők távozni akarnak, másnap reggel távozzanak, mert délben már senki sem távozhat. Az ellenségnek annyi ágyúja van, hogy másnap már Budán lesz, s „a mi seregünk nem fog visszavonulhatni”; a Duna a magyar sereg számára Berezina lesz, s Windisch-Grátz, aki Bécset szédőtte, sem Pestet, sem a Lánchidat nem fogj kímélni. Hunkár feltette a kérdést, „nem akarnak-e semmiképp egyezkedni? akarják-e azon férfiakat mind elveszteni, kik 25 év óta a szabadság mellett harcolnak?” Kossuth is csadakozott, mondván, hogy „ő a háborút nem szered —

32Kónyi II. 364-365. p.; Beér — Csizmadia 347. p.

53 Nedeczky István: Deák. A képviseleti alkotmány megállapítása. Bp., 1876. 264-265. p. A szerző azonban itt összekeveri a december 30-i, az úrbéri kárpódás ügyében mondott, illetve a december 31-i, a követküldéssel kapcsolatos beszédet. Miután azonban az előbbiből idéz, értékelése egyértelműen erre vonatkozik.

34 Hunfalvy 132., 171. p.

197