A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
hogy Deák „bölcsességébe burkolá magát, elnémult, s csak szoros baráti magánykörökben hallatá intő szózatát, s mutatá fel vérző fájdalma sebeit”.27 Maga Kossuth is figyelmeztette Deákot, hogy jobb lesz, ha nyugton marad. A figyelmeztetésre meglehetősen furcsa körülmények között került sor. Kossuth a képviselőház december 14-i ülésében beszámolt Schlik betöréséről és az OHB ezzel kapcsolatban tett intézkedéseiről. A beszéd végén javasolta, hogy a képviselőház nevezzen ki egy bizottmányt az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslat kidolgozására. Majd némileg csapongva kitért arra, hogy 1848 előtt „mennyire a sajtónak bilincsei akkor megengedték, az esküdtszéki institúciónak behozatalát áldottuk, s magasztaltuk, mely nélkül nincs személy- és vagyonbátorság”. Úgy vélte, szükséges lenne ennek az intézménynek a behozatala, de ez „megkívánja, hogy a büntetőtörvénykönyv átnézessék, s ezen institúció is a mostani viszonyokhoz idomíttassék”. Ügy vélte, hogy „oly percekben, mint aminőket most Magyarország él, ki kell keresni azon egyes polgárokat, kik egy vagy más dologra nézve méltán megérdemlik a nemzet bizalmát, s azt kell neki mondani: íme, ennek elkészítése tereád bízatik, majd meglátjuk, hogy készíted el; ha rosszul [...], felakasztunk, ha jól, akkor az isten áldjon meg érte, kötelességedet teljesítetted”. Mivel az igazságügy vitelével megbízott Szemere Bertalan kormánybiztosként működik, Kossuth javasolta, hogy „egyik képviselőtársunkat, például Deák Ferencet kérnők s bíznók meg, hogy csinálja meg a kódexet, összekötve az esküdtszéki institúció behozatalával”. Kossuth javaslatára a képviselőház hangosan helyeselt. Kossuth még röviden indokolta, hogy miért tartja lényegesnek az esküdtszéki intézmény behozatalát. A képviselőház Kossuth javaslatára ezt el is fogadta, s határozatban mondta ki: „A büntető törvénykönyv kész tervének esküdtszéki elvre fektetve átdolgozásával Deák Ferenc képviselő megbíza- tik”.28 A javaslat látszólag Deák törvényalkotói zsenijének elismerése, s a képviselők előtt nyilvánvaló volt, hogy ha Deák hozzákezd a munkához, az eredménnyel nem az akasztófára fog rászolgálni. Mégis, a javaslat az akasztófa és Deák nevének együttes emlegetésével azt jelezte, hogy Kossuth csak Deák törvényhozói munkájára tart igényt, s nem kívánja részvételét a magasabb politikában. Ha igaz az, amit Kemény Zsigmond a trónváltozásról hozott határozattal kapcsolatban ír, akkor ez a figyelmeztetés nem lehetett véleden. Mindenesetre, Hunfalvy előbb idézett naplójegyzete alapján ez egyáltalán nem tűnik valószínűtlennek. A Deák és Kossuth közötti ellentét híre külföldön is elterjedt. Apponyi Rudolf gróf, Ausztria párizsi követe 1849. január 2-án a Jellacic által Párizsba küldött Andrea Torquato Brüé által mondottak alapján arról írt anyjának, hogy Deák ellentétben 27Tóth Lőrinc 46. p. 28Kossuth felszólalását közli KLÖM XIII. 731-739. p. Az idézetet Id. a 738. oldalon. Ld. még Kónyi II. 357. p. A határozatot közli Beér — Csizmadia 333. p.; Sarlós Béla 77. p. 195
