A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig
László javasolta a kérvény elvetését, mivel az nincs aláírva. Öccse, Madarász József szerint a kérvényt akkor is el kellene vetni, ha alá lenne írva. Deák maga is úgy vélte, hogy egyelőre nem kellene foglalkozni a kérvénnyel, viszont fel kellene szólítani az illetőket, hogy név szerint folyamodjanak, mert csak ebben az esetben lehet megítélni, alapos-e a folyamodás. Ugyanakkor igyekezett általánosabb tanulságokat levonni az ügyből, s megkérdőjelezte a kérvényt kiváltó képviselőházi határozat értelmét: „Ilyen tekinteteket figyelembe kell venni, mert ha ellenséges állam szolgálatában lennének, s az ország irányában ellenség gyanánt állanának: akkor az okoskodás állana: de azt hiszem, hogy a politikának egyik főbb feladata, a szomszéd nemzetekkel barátságos viszonyban lenni, s a létező barátságos viszonyt fenntartani; az ily lépések pedig az ügynek is több kárt tesznek, mint amennyi hasznot hajtanak”. A képviselőház végül úgy határozott, hogy a folyamodványt, mint aláíradan beadványt, nem tárgyalja.10 Deák szeptember-októberi felszólalásai lényegében két elv köré csoportosulnak. Egyrészt Deák igyekezett elhatárolni a képviselőház és az OHB, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom illetékességét. Értelmezése szerint az OHB-nak nemcsak joga, de kötelessége is volt kormányként viselkednie, s ezért is igyekezett visszatartani a képviselőházat attól, hogy a végrehajtó hatalom ügyeibe avatkozzék. Hasonlóképpen azt is el akarta kerülni, hogy az OHB minden kényes ügyben az országgyűlés döntését kérje, hiszen ezáltal azok a képviselők is osztoztak volna a döntések felelősségében, akik esetieg nem értettek volna azokkal egyet. Minden ügyben pedig nem lehetett név szerinti szavazást kérni, hiszen ez megbéníthatta a parlament munkáját. Deák következetes állásfoglalása egyszerre szolgálta a képviselőház tagjainak és az önvédelmi harcnak az érdekeit. Hiszen ha egy olyan alapos jogi képzettséggel rendelkező személyiség, mint Deák, az OHB-t törvényes végrehajtó hatalomnak látja, akkor az OHB legitimitásával kapcsolatos belső és az udvar és a katonai ellenforradalom által keltett külső kételyek minden bizonnyal alaptalanok.11 Hasonlóképpen fontos volt azonban egy másik elem is. Deák igyekezett óvni attól, hogy az önvédelmi harc közben az országgyűlés és az OHB elragadtassa magát. A Roth és Philippovich ügyében mondott beszéd, a békekötés lehetőségének fenntartására történő utalás a hivatalnokok folyamodása ürügyén ezt a kiegyenlítő politikát képviselte. Más kérdés, hogy Schwechat, a nyílt szakítás után Deák sem igen látta ennek esélyeit. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy október 28-át követően legközelebb csak november 23-án szólalt fel az országgyűlésben. Deák visszavonultsága mindenkinek feltűnt. Bezerédj István képviselő, amikor megkapta Batthyány Lajos Hegyfaluról írott levelét, amelyben a volt miniszterelnök 10Kónyi II. 350-351. p.; Beér — Csizmadia 291. p. 11 Deák egyik legutóbbi életrajzírója tehát joggal állapítja meg, hogy noha Deák nemzetgyűlési jelenléte egyre csendesebb volt, mégis „ténylegesen a forradalom vállalását jelentette”. Fekete Sándor 78. p. 190