A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban
ségre nézve a jövőben a polgári állás szerint ne lehessen különbséget tenni, miként a klérus tagjai is világi bíróságok előtt felelnek tetteikért (törvény előtti egyenlőség). Az eljáró törvényszék meghatározásában döntő a területi illetékesség, a processus a vádelv alapján szerveződik meg, választott bíróságok járnak el a büntető ítélkezésben. A perbeli eljárás nyilvános, közveüen és szóbeli, a fellebbvitel és a védelem mindenki számára biztosított. Az előzetes letartóztatás feltételei meghatározottak, s garanciaképpen megjelenik a perbefogó törvényszék.38 39 Ezzel szemben a választmány elutasította az esküdtszék bevezetésére vonatkozó ellenzéki indítványt. Az esküdtszéki javaslat visszavetése jelzés volt az ellenzéknek. Pulszky Ferenc szerint „Deák s a szabadelvű ellenzék tagjai, kik az esküdtszék kérdésében kisebbségben maradtak, a büntetőtörvény- könyv szerkesztésére vállalkoztak, mert remélték, hogy oly munkát végeznek, melynek törvénybe iktatása nagy nehézséggel nem fog járni. Az eljárásét gróf Desseivjfy Aurélra, Zsedényire és a kormánypárti tagokra bízták, miután azpk, kik az esküdtszéki kérdésben leszavaztattak, meggyőződtek, hogy ezen a téren a gyökeres reform a fennálló rendi alkotmány keretében lehetetlen, és javaslatuk legjobb esetben is csak fércmunka marad. ’59 Deák úgy döntött tehát, hogy kiválik a perjogi elaborátum szövegezésének munkáiból, s az anyagi javaslatra koncentrál. Az általa minimumként meghatározott követelményeket a választmány az alapelvek közé emelte, további programját pedig különvéleményekben fogalmazta meg. Ezek a különvélemények voltak a március 15-én, az esküdtszék ügyében benyújtott, valamint a március 11-én, a királyi városok büntető bíróságainak választásáról szóló, és a felségsértésnek, hűdenségnek valamint a király személye elleni szóbeli sértéseknek bíróságai iránt készített tanulmányok. A három különvélemény ugyazon tőröl fakad: valamennyi a perjog radikális átalakítását tartja szem előtt, s a büntetőperes eljárás átformálásának különféle oldalairól szól. Kétségtelenül igaza van Sarlós Bélának abban, hogy bár e három dolgozat szakmai erényei is kimagaslóak, elsősorban azonban politikai dokumentumok, melyeket ő az Ellenzéki Nyilatkozat előtti legfontosabb ellenzéki programnak tekint.40 Az esküdtszék melletti harcos kiállás ezt látszik bizonyítani. Ugyanis Deák e kérdésben, feladva hagyománytisztelő álláspontját, egy olyan megoldás felé fordult, mely a magyar jogtól teljesen idegen, előzményei hiányoztak, hazaitól eltérő jogi gyökérzetből táplálkozott. Ehelyütt azonban nem jelentett számára problémát az idegenség. „... kötelessége minden törvényhozónak idegen nemzetek tapasztalásaira is figyelmezpi, s ha önha- ZÓjában oly hiányokat lát, melynek pótlására célszg™ institutiok léteznek más országokban, ál- talvenni az idegen institutiot is, és azt a honnak egyéb institutioival összeolvasztva nemzetivé ten38 Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. (Szerkeszti Fayer László) I-IV. köt. Budapest, 1896-1902. (Továbbiakban: Anyaggyűjtemény) II. köt. 521-522. p. 39 Idézi Sándorfy 147. p. 40 Sarlós Béla: Deák és Vukovics. Két igazságügyminiszter. Budapest, 1970. 24. p. 168
