A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Mezey Barna: Deák Ferenc és a büntető eljárásjog reformja 1848-ban
kel nem rendelkező, hatáskörét a legkülönfélébb korábbi királyi és rendi szervektől megöröklő tárcát kellett kiépíteni, s ezzel egyidőben a polgári kormányzat technikáit kidolgozni. Meg kellett vonni a törvényhozó és végrehajtó hatalom terrénumát, kijelölni határmezsgyéjét, tartalmat adni a miniszteri felelősségnek, s ebbe a keretbe illeszteni az igazságügyi minisztériumot. Az igazságügyi minisztérium hatáskörét a korábbi éra legkülönbözőbb kormányzati és igazságügyi szerveitől kellett részben átvenni, részben megszerezni.20 így a kancelláriától örökölte a minisztérium az egész polgári és büntető törvénykezést, a közvádlók és ügyvédek felügyeletét, átmenetileg a kegyelmi kérvények intézését is, sommás visszahelyeztetési perekben a fellebbviteli bíráskodást, a büntető és polgári perekben elkövetett formai hibák iránti folyamodások intézését, a bírói parancsok kiadását, bírói delegációk ügyét, és a bírói zár iránti intézkedéseket. A helytartótanácstól kerültek a tárcához a felügyeleti jogkör egyes feladatai (mint a törvényhatóságok bíróságainak és börtöneinek felügyelete), a szentszéki, bányabírósági, váltótörvényszéki eljárások, a csődtörvényben előírt csődhirdetések illetékeinek beszedése, az úrbéri perekkel kapcsolatos panaszok intézésének joga és kötelezettsége. A kincstártól származott a közvádlói jogkör, melynek értelmében 1848. június 26-án kinevezték az ún. közvádlókat is. A szerzett jogkörök mellett új feladatok is terhelték a minisztériumot. Ilyenként jelent meg a sajtótörvény által meghonosított esküdtsfkx eljárás, mellyel kapcsolatban a minisztérium feladata lett az esküdtszékek feletti felügyelet, az esküdtszékek megalakítása és működésének ellenőrzése, a kodij'ikáciás tevékenység, melynek egy részére már az áprilisi törvények is utaltak.21 Az idő szorításában, s több esetben is az érezhetően hiányzó átgondolt javaslatok hiányában nagyobb részben alkotmányos szempontból deklaratív törvényeket fogadott el az országgyűlés. Egy-egy politikai célkitűzés jogi formulázása, jogi szakmai törekvések nyilatko^atsnprü törvényszövegbe foglalása történt meg a negyvennyolcas arüculusok jelentős részében, melyek valódi realizálásáért, tartalmának kibontásáért a későbbi országgyűléseket tették felelőssé az utolsó rendi országgyűlés kodifikátorai. így a Magyarország és Erdély egyesítéséről szóló törvénycikk az egyesült törvényhozás majdani feladataként jelölte meg az egyesülés részletes szabályainak kimunkálását.22 A közös teherviselésről rendelkező törvénycikk a közteherviselés konkrét formájának és az adórendszernek kidolgozását a minisztériumra testálta.23 Az úrbéri terhek megszüntetésével kapcsolatos teendőkről, a magánföldesurak kármentesítéséről „a legközelebbi országgyűlésnek részletesen ki20 Vő. F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987. 382-383. p. 21 Az ősiséget eltörlő törvénycikk polgári törvénykönyv kidolgozásának kötelezettségét rótta a minisztériumra. Vö. 1848:15. te. 1. §. 22 1848:7. te. 6. §. 23 1848:8. te. 1. §. 164
