A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

kezessel fennállott kapcsolata. Mint ismert, Deák foglalkozott ugyan azzal a gondolattal, hogy az 1843. évi javaslatot (némileg átalakítva) újra - immár a modern parlamentarizmus viszonyai mellett — az országgyűlés elé terjeszti, a viharos gyorsasággal haladó események azonban nem tették lehetőve a terv megvalósítását.

A minisztériumnak a büntető törvénykezéssel való kapcsolata nagyon sokrétű volt. Az ellátott feladatok között találunk pénzügyigazgatási jellegűt, hivatalos, társ- minisztériumi megkeresést, és magánosok nagyszámú panaszait.

Az igazságügyi miniszter 1848. június 3-án bocsájtott ki egy utasítást, mely a kerületi tábláktól (Kőszeg, Nagyszombat, Eperjes, Debrecen) kér be pontos költség- vetést: „Szükséges lévén azon költségek kimutatása, mellybe a hazai igazságszolgáltatás kerül, hogy az ország pénzügyének tekintetbevételével, a jövőre nézve célszerűen intézkedni lehessen: ezennel felszólítom a Kerületi Táblát, hogy a törvényszék összes budgetjét pontos és részletes kimutatásban, — úgy mint az elnök, táblabírák, s rendes fizetéssel vagy napi díjjal ellátott segédhivatalnokok és szolgák fizetéseit, s egyéb a törvényszék körében szükségelt kiadások jegyzékét velem a jelen sorok vételétől számítandó 8 nap alatt közölje.”33 A nyilván más bíróságoknak is megküldött felszólításokra beérkező válaszok már nem kerültek feldolgozásra.

Egy nagyon érdekes esetben a pénzügyminiszter kereste meg Deákot. A királyi kamara jogkörét megörökölve a pénzügyi tárcának meggyűlt a baja a sócsempészekkel. Kossuth sajátkézzel fogalmazott tervezetet készített és küldött át Deáknak egy különbíróság felállításáról, a lehetséges szankcióval kapcsolatban azon kérdőjelek támadtak benne, és tanácsért az igazságügyi miniszterhez fordult: „A harmincad csempészeti bíróságnak mikénti felállítása iránt készített tervezetet, másolatban azon szíves kéréssel van szerencsém miniszter úrhoz mellékletben áttenni, hogy irántai nézeteit általában, különösen pedig véleményét arra nézve, tudatni méltóztassék: hogy miután a marasztalandók egy része olly egyénekből álland kétségtelenül, kik vagyon hiányában a marasztalási bírságot fizetni képesek nem lesznek; s miután puszta csempészeti esetekben, bűnvádi természetű testi büntetés nem alkalmazható, mert fenyítő hatóságot feltételez, mellyel ezen ítélőszék nem bír; de ha bírna is, alkalmazni mégsem fogná, — ez esetben mi neme a büntetésnek lenne legcélravezetőbben alkalmazandó?”34 Deák Ferenc lényegretörő válasza: „Azon tervezetre nézve, melyet Miniszter Úr a harmincad csempészeti bíróságnak mikinti felállításáról velem közleni szíves vala, jogtudományi tekintetből általános észrevételem nincs; de ami a terve33 Az alább következő források a Magyar Országos Levéltár (MÓL) állagából valók. 1848/1849-i Minisztériumi Levéltár. Igazságügyi Minisztérium. H 65. Elnöki iratok. 1. doboz. 605-608. A továbbiakban csak a szekció, a doboz és a lapok számait adom meg.

^MOL H 65. 1/717. A szóban forgó jogforrás-tervezet az alábbi címet viselte: Az 1715:15. és 1723:13. törvénycikkek alapján alakított harmincad csempészeti ítélőszéknek újabb törvényes rendelkezésig szabályul szolgálandó utasítás.

148