A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
vakmerőség, a sértettel fennálló szoros kapcsolat, az elkövető és a sértett közötti nagy erőkülönbség, a bizalommal való visszaélés, az okozott nagy kár stb. Enyhíti azonban a beszámítást: ha az elkövetőt félrevezették, ha a sértett ingerelte fel, ha bűntársait nagyobb súlyú bűncselekmény végrehajtásától visszatartani törekedett, ha önként feladta magát (még mielőtt bűntettét felfedezték), vagy az eljárás folyamán tevékeny megbánást tanúsít, ha 18. életévét még nem töltötte be, ha az okozott kárt megtérítette, ha az elmebetegségnek enyhébb fokán követi el cselekményét stb. Az ittas állapot csak akkor enyhít a beszámításon, „ha midőn a törvényszegést elkövette, oly igen részeg volt, hogy e miatt teljes eszmélettel nem bírt, és szokásán kívül és csak szándéktalanul részegedett meg; mert ha a részegeskedés már egyébként is szokása, vagy célzatosan és egyenesen azért élt szeszes italokkal, hogy magát a bűntettre még inkább felingerelje, a részegség a beszámítást enyhíteni nem fogja”. (83. §) Figyelemre méltó mozzanatot szabályoz a javaslat a büntetés mértékének kiszabása körül: azon kínzások, melyeket a törvényszegő a sértettől vagy társaitól bosszúként elszenvedett, valamint az a fogság, amelyet a terhelt az ítéledg kiállott, a büntetés mértékébe beszámítást nyer. A visszaesés szabályozására szintén önálló fejezetet szentel a javaslat. Megállapítja, hogy a visszaeső az egyszeri elkövetés esetén kiszabható büntetés kétszeres mértékéig büntethető, de a maximum 24 év. A jogalkotó taxatíve felsorolja ugyanakkor azokat a bűncselekményeket, amelyeknél a visszaesés önmagában figyelembe veendő, ezek: pénzek-iratok-pecsétek meghamisítása, a magzat és a csecsemő megölésének mindenféle esete, a szándékos emberölés és a testi épség és szabadság ellen irányuló támadások, a paráználkodás különböző esetei, a hamis vád, rablás-lopás- zsarolás-sikkasztás és csalás, hamis esküvés és tanúzás, a hivatali visszaélések, végül az orgazdaság és a haszonlesésből elkövetett rabszöktetés. Az általános rész záró fejezete az elévülésről és a kegyelemről szól. Az elévülés mind a vád alá helyezéstől, mind a büntetéstől felmenti a bűnöst, ha az semmi bűntettet nem követett el az elévülés ideje alatt, és az okozott kárt is tehetsége szerint megtérítette. A közkereset (vád) elévülésének ideje azon bűntetteknél, amelyekre a javaslat holtig tartó rabság kiszabását is lehetővé teszi, 20 év — egyéb bűnperekben 10 év. A csak magánindítványra büntethető cselekmények elévülési ideje 2 év, bizonyos esetekben (pl. becsületsértés) csak hat hónap. Az elévülés kezdete befejezett bűncselekményeknél a befejezettség pillanata, kísérletnél az utolsó elkövetői magatartás. A vád elévülését félbeszakítja bármely büntető eljárási cselekmény; ha az eljárás bizonyítékok hiánya miatt ismét félbeszakad, újabb elévülés kezdődik. A kegyelmezés joga királyi prerogatíva. Megkegyelmezésnek csak a bíróság ítélete után lehet helye, az eljárást tehát szabály szerint nem gátolhatja: itt kivételt képeznek a felségsértés és a király személyét sértő kifejezések bűncselekményt kimerítő jogsértések — e cselekményeknél maga az eljárás megszüntethető. 138
