A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
törvényjavaslat még abban az évben megjelent Lipcsében is német nyelven, amely munkáról Mittermaier is elismerően nyilatkozott.10 a) Általános rész Az 1843. évi (nevezhető így is: Deák-féle) javaslat már minden ízében megfelelt a korszerű, sőt legtöbb vonatkozásában akár a mai dogmatikai és a büntetőjogi kódextől általánosan elvárható feltételeknek. Ezt a rendszertani fejlődést jelzi mindenekelőtt az a formai előrelépés, hogy az anyagi jogi javaslatnak önálló általános része van (az 550 szakaszból 107 tartozik ide). A büntetőtörvény hatályáról szólva az 1. § a nullam crimen sine lege elvét fogalmazza meg: „Bármely cselekvés vagy mulasztás csak annyiban tekintethetik bűntettnek és vonathatik büntetés alá, amennyiben az ellen büntetést rendel a jelen törvény”. A rendi büntetőjog nyílt jogegyenlőtlenségére épülő, elavult magyar büntetőjog várva várt rendelkezése volt ez: egycsapásra rendet teremtett (volna) a bírói önkénynek és kiszámíthatadanságnak kitett büntető jogszolgáltatásban. Leginkább a jogforrástani vonatkozásra szeretném a figyelmet felhívni: Magyarországon többféle jogforrás is megállapíthatta egyes cselekmények büntethető voltát: törvény, szokásjog, városi statutum, vagy akár a bíró „bölcs belátása” is. Az idézett rendelkezés egyértelmű helyzetet javasol: kizárólag törvény állapíthatja meg az állami büntetés alá vont cselekvéseket és mulasztásokat. A javaslat egyik legkimagaslóbb, egyben a legnagyobb bátorságot mutató (és a főrendi tábla ellenkezését, majd éppen erre a kérdésre való hivatkozással történt elutasítását maga után vonó) pontja a büntetések nemeiről szóló szakasz. A törvénytervezet ui. nem tartalmazta a halálbüntetést! Lehetséges büntetési nemek: életfogytig 10 Carl Joseph Anton Mittermaier heidelbergi jogászprofesszor a kor német jogtudományának talán legnagyobb tekintélye volt, aki aktív szerepet vállalt kora jogpolitikai kérdéseinek megválaszolásában, éspedig a német tartományok határain kívül is. lenyűgöző méretű levelezést folytatott Európa és Amerika érdeklődő jogászaival - mintegy hatezer levelet intéztek hozzá (e levelek a frankfurti Max-Planck-Intézet munkatársai szerkesztésében jelenleg kiadás alatt állnak), melyeket lelkiismeretesen meg is válaszolt. Igen alapos, egészében nagyon elismerő kritikát jelentetett meg az 1843. évi törvényjavaslatról a korabeli legrangosabb német büntetőjogi periodika, az Archiv für Criminalrecht hasábjain, „Entwurf eines Strafgesetzbuches für das Königreich Ungarn” címmel. A magyar kodifikációt nagy érdeklődéssel kísérte, és főként a Szalayval és Pulszkyval folytatott levelezése során igyekezett a maga álláspontját a kodifikátorok figyelmébe ajánlani. Mittermaiernek a magyar büntetőjogi kodifikációval való kapcsolatáról nagyon szép tanulmányt írt Györgyi Kálmán: Mittermaier und der ungarische Strafgesetzentwurf vom Jahre 1843. (In: Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Juridica, Tomus XXX. Budapest, 1989.) címmel. 135
