A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése

nosítani kívánta a tapasztalatait és szakértelmét. Magyarázatul szolgálhatnak Ghyczy későbbi magatartására is a bírói hivatal vállalásáról írt szavai: azon időben előre,

de élénken érzettem, hogy az országban forradalom készül, ezt nem tartottam előnyösnek, sőt egyenesen veszélyes fiaskónak tartottam — annyival inkább nem akartam abban részt venni, mert a liberális pártnak akkori [...] demokratikus irányát — s erőszakos fellépését nem helyeseltem, s azért jó lélekkel mondhattam ugyan, hogy egyáltalában semmi lépést nem tettem hivatalrai kinevezésemért, a nyert felszólítás folytán szívesen menekültem a bírói kör csendesnek és neutrálisnak vélt révpartjára.”66

Hasonló mondható Dubraviczky Simon osztályigazgatói kinevezéséről, aki hajlott kora miatt nyugalmasabb, és bár kormánytól függő, de biztos anyagi támaszt jelentő állásra vágyva vállalt a régi feudális abszolutisztikus rendszerben kormányhivatalt. Dubraviczkyt csak azzal lehetett az osztályigazgatóság vállalására bírni, hogy hamarosan septemvir lesz. Ghyczy ugyanakkor a legjobbakat mondta a szakértelméről, hivatali tevékenységéről.67

Több esetben személyes motívumokra vagy protekcióra gondolhatunk Deák személyválasztásainál. Kifejezett rokonszenvet, a szakmai és politikai mellett szempontok mellett, Szalay esetében vehetünk biztosra. Ugyanakkor mind már állásban lévő hivatalnokok, mind politikustársai megkeresték Deákot valamely rokonuk, pártfogoljuk érdekében. Kossuth titkára, Stuller Ferenc Kossuth Gábor károlyvárosi váltótörvényszéki ülnöknek magyarországi bírói állást kért. Wesselényi hasonló levele pedig azt mutatja, hogy az állást nemcsak feladatnak fogták fel, mint Bezerédj, hanem sokan a reformellenzéki politikai múlt jutalmának is tekintették. Wesselényi pl. Perényi Zsigmond és Erdődi Sándor ügyében írt Deáknak: „kár lenne nekik alkalmazás s kitüntetés nélkül maradniuk. Múltjok, jelenők oly tiszta, mint kevés embernek. Somogyi Antal is egyike az ügyünkért régóta vívók legszilárdabbikának, amellett jó, hűséges, munkás ember.” Gyanakodhatunk, hogy Kendelényi Ferenc titkárral rokonságban állhatott az a Kendelényi József, aki azután valami okból visszavette álláskérelmét (sőt Kendelényi József mellett Kendelényi Alajos is feltűnik a kormány személyzetében). Ha Töltényi protekciót gyanított Lunkányinak Kendelényi által pártfogolt kancelláriai alkalmazásában, bizonyára ugyanígy ítélte volna meg feltűnését az igazságügyi tárca hivatalában.68

66 Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 87. p.

^Benkó Imre: A dubraviczai Dubraviczky-család története II. Klny. a Turul 1914. I-IV. füzetéből. Budapest, 1914., Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 102-103. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 15. p.

68 Kossuth Gáborra: KLÖM XII. 258. Vö. MOL IM Álladalmi titk. (H 67.) 1848. 1. kútfő. 85., Wesselényi pártfogást kérő levele Deáknak: 1848. ápr. 19. In: Br. Wesselény Miklós levelei Deák Ferenczhez 1841-1850. I-II. (Közli Ferenczi Zoltán.) Történelmi Tár. 1904. 339-341. p., Törvény118