A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
De maguknak az érintetteknek, a régi hivatalnokoknak a szerepét is nehéz megítélni. Lehetettek köztük olyanok, akik ugyan szívesen szolgáltak a felelős minisztériumban, de annak politikáját pl. bizonyos kérdésekben nem vallották magukénak, és így a válságos helyzetekben szinte szükségszerű volt a távozásuk. Ghyczy pl. az osztrák-magyar viszony kérdésében — legalábbis emlékirata szerint — az országgyűlési többség és saját minisztere álláspontjához képest is engedékenyebb elveket vallott, így pl. terve volt felszólalni az államadósságok egy részének átvállalása mellett. Az, hogy ilyen elvekkel a birodalommal háborúba került magyar kormányt nem tudta tovább szolgálni, nem meglepő. A korábbi kormánytisztség sem jelent még önmagában konzervatív elkötelezettséget; tudjuk, hogy Ghyczy a reformellenzék oldaláról indult, és pályája kezdetén, az első reformországgyűlésen Dubraviczky, a Helytartó- tanács későbbi tagja is gyakran az ellenzékkel szavazott. Mások szívesen lettek volna a király alkotmányos minisztereinek hivatalnokai, de a királlyal szembekerülő forradalmi kormányt már nem akarták szolgálni. Tény, hogy sok régi hivatalnok a politika fordulatai miatti zavaros helyzetben — elvei miatt, vagy sikert nem remélve — nem tartott ki mindvégig a forradalmi útra kényszerülő országgyűlés és az uralkodó szerint kétes legitimitású Országos Honvédelmi Bizottmány mellett. A kortársak azonban nem mindig ítéltek olyan keményen, mint a későbbi történeti irodalom egy része. Az 1849-ben Debrecenben jelentkező Ghyczyt pl. — emlékirata szerint — szinte mindenki megértőén fogadta (csak Tóth Lőrinc viselkedett hidegen, aki érthetően nem örült elődje felbukkanásának), sőt később, 1861-ben a Határozati Párt oldalán térhetett vissza a politikába.59 Az Igazságügyi Minisztériumban az érdemi ügyintézők fele valóban régi hivatalnok volt, és számuk a segédhivataliakkal még tovább növekedett. A fontosabb beosztásokba kerültek közül Ghyczy volt nádori ítélőmester, Dubraviczky, Kendelényi Ferenc, Lunkányi Károly, Beöthy Lajos, Anderko György, Kiss Lajos (?), a csak pár napig itt állományba vett Kraynik Imre, Korponay Ágoston és Pap Antal volt pl. régi hivatalnok. Januárban nem ment a kormánnyal Debrecenbe, hanem az osztrákok által megszállt Pesten maradt a segédhivatal igazgatója, Ory, s az érdemi ügyintézők közül Debrecenben tavasszal kilenc régi ember hiányzott azokon kívül, akiket a katonáskodás vagy a politika szólított el a hivataluktól. A teljes személyzet a negyedére, 14-16 főre csökkent. A végleges állományból bírálat érte pl. Ghyczy kinevezését. A közönség „csak Ghyczy kinevezéséért neheztelt, [...] nem tudták felejteni, hogy Ghyczy 1844-ben mint ellenzéki követ csak azért buktatta meg a földhitelintézetet, merthogy a kormány magának tartotta fenn az elnök kinevezését, s mégis ugyanabban az évben maga fogadta el a kormánytól az ítélőmesteri kinevezést.” Pulszky állítása szerint 59 Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 130. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 20. p. 115
