A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése

fel személy szerint javaslata benyújtására, és legalább díjazott szakértőként foglalkoztassa. Mások viszont - talán majdani állás reményében, vagy önérzetük emelésére — fizetésiden, vagy tiszteletbeli állásra is ajánlgatták magukat. A minisztérium a betöltött álláshelyekre hivatkozva elhárította e kérelmek teljesítését, a felkérést pedig a kodifikáció megkezdésére ígérte.52

Az álláshajhászok rohama nagy nyomást gyakorolt az alakuló kormányra. Az Életképek május 1-jén úgy tudja, hogy „a minisztériumhoz eddig 1642 folyamodást nyújtottak be. Mind hivatalt kérnek, de egyik se mondja meg, hogy mifélét? Magyar ember [...] természetesen universal genie szokott lenni, kivált, ha még táblabíró fajta. Kilenc iskola padjába befaragja a nevét, s mikor a tizedikből kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, mire szüksége van. Ilyenkor aztán csak az a kérdés: cserző varga legyen-e, vagy miniszter? [...] a minisztériumnak szabad tetszésére van bízva 1642 úriemberből maireket, tanácsosokat, pénzügyi titkárokat, mérnököket, főispánokat, stb. csinálhatni.”

A hivatalok előtt már a forgalmat is akadályozó, tolongó jelentkezőket némelyik miniszter rögtönzött szakvizsgával kísérelte megszűrni, illetve az alkalmasakat kiválasztani közülük. „... A Marczius Tizenötödike írja: egyik miniszterünk a kérelmezőktől ügyes módon tudja magát megszabadítani. Ha jő valaki, azt a miniszter vagy titoknoka szívesen fogadja. Megkérdezi, melyik szakra kívánnak alkalmaztatni, s ha tud valami szakot megnevezni, rögtön a szomszéd szobába küldi, hol több tézisek vannak föltéve, melyekre felelniök kell. [...] az examinnadusok ilyenkor csak azt nézik, melyik ajtón lehetne legkönnyebben elsurranni.”53

A ’48 március előtti konzervatív kormányzattól örökölte Deák a hivatalnokok egy részét is. Alkalmazásuk mellett szólt gyakorlatuk, a szakszerű ügyintézés igénye, viszont előéletük miatt politikai szempontból aggályos lehetett magasabb posztokon való alkalmazásuk. Deák — hasonlóan a többi miniszterhez — mégis inkább közülük válogatott, mint az új ajánlkozókból. Ebben szerepet játszott a gazdasági szempont is. A megszűnt kormányszékek hivatalnokainak alkalmazásuk nélkül is — mintegy nyugdíj gyanánt — továbbra is járt a rendes fizetésük, alkalmazásuk az újabb állás díjazásától mentesítette a pénzügyi nehézségekkel küzdő magyar kormányzatot. A régi tisztviselők nyugdíjazásáról és alkalmazásáról a kormány úgy intézkedett, hogy ha vissza akarnak vonulni, az eddigi nyugdíj szabályzat szerinti nyugdíj megilleti őket.

52Állásra ajánlkozók: MOL IM Álladalmi títk. (H 67.) 1848. 1. kútfő. 10., 19-20., 33., 41., 44., 61., 66., 68., 70-71., 74., 78., 81-83., 87., 91., 92., 118., 186., 378., 382., A folyamodó kéri, hogy Deák személyes felkérést adjon: uo. 43. Javaslat benyújtása: MOL IM Álladalmi titk. (H 67.) 1848. 51. kútfő.

53Kéry Gyula im. 285-286. p. (Máj. 1-ről, Életképek 19. sz.), és uo. 258. p. (Máj. 7-ről, Marczius Tizenötödike.)

112