A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt
többet kellene működni a sajtó útján” - számolt be Deák a történtekről Wesselényinek.16 Az ellenzék pesti tanácskozásán - Teleki László gróf kezdeményezésére - abban is megállapodtak, hogy Deák - a politikai közvélemény befolyásolása érdekében - Zala megye soron következő közgyűlésén indítványozni fogja egy, az ország legújabb sérelmeit összegző körlevél közrebocsátását.17 Zala megye 1846. március 3-án kezdődő közgyűlésén Deák hosszú beszédben foglalta össze a legutóbbi évek sérelemsorozatát. Szólt a Partium visszacsatolásának végrehajtása körüli huzavonáról, az adminisztrátori rendszerrel összefüggő visszaélésekről és erőszakosságokról, főképp pedig arról az elnéző magatartásról, amit az illír nacionalista mozgalommal kapcsolatban tanúsított a kormány. Deák beszéde nyomán Zala megye közgyűlése körlevélben hívta fel a törvényhatóságok figyelmét az újabb sérelmekre. A zalai körlevél révén azután az ellenzék országszerte napirendre tűzhette a kormánypolitika bírálatát, mégpedig hivatalos fórumon, a megyegyűléseken. A liberális vezetők így esélyt láttak arra, hogy a sérelmi politika felkorbácsolásával többségbe kerülhet az ellenzék.18 Deák tehát beváltotta Pesten tett ígéretét, annak ellenére, hogy március 1-jén rosszul érezte magát, két nappal később pedig — Festetics Leó jelentése szerint — „beszédét gyengesége miatt félbeszakítani kénytelen vala”, majd rosszulléte miatt végleg el kellett hagynia a közgyűlési termet.19 Az elkövetkező hónapokban, dacolva betegségével, Deák megjelent valamennyi zalai közgyűlésén, és egyre élesebben bírálta a megye főispáni helyettesének tevékenységét. 1846 nyarán nyoma sem volt már a kormánnyal szembeni korábbi, békülékeny nézeteinek.20 Amikor a június 15-i zalai közgyűlésen tett kormányellenes megjegyzései miatt az adminisztrátor később kérdőre vonta, Deák — Festetics Leó jelentése szerint — ezt válaszolta: „Tudom én is, hogy embereink hullároznak [elhullanak], de éppen azért, ha csak hárman négyen maradnánk is, annál erősebben kell összefognunk. Hogy a dolgok legvégső pontjukon állanak, azon tudniillik, hol törniük kell, az kétséget sem szenved. Mindig, ha ily ponton állanak a dolgok, akkor az elkeseredettség és bizalmatlanság legnagyobb polcra emelkedik. A kormány többséget akar — azt elnyerni fogja, de az elkeseredettség és a bizalmatlanság azt hozza magával, hogy a legnagyobb őrködéssel és óvatossággal legyünk. Látjuk a kormány tetteit, és azért sohasem pártolandjuk ezentúl, mi 16 Váczy János 175. p. (Deák Kehidán, 1846. ápr. 9-én kelt levele.) 17 Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Bp., 1964. 1. köt. 149. p. 18 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (kgy. jkv.) és iratai (kgy. ir.) 1846:452., Pesti Hírlap 1846. márc. 24. (646. sz.) 201-202. p., vö. Kónyi Manó 2. köt. 103- 130. p., Ferenczi Zoltán 2. köt. 33-38. p. 19 MOL A 45. Acta Praesidialia 1846:292. (Festetics Leó Zalaegerszegen, 1846. márc. 18-án kelt jelentése), vö. Molnár András 1994. 116-121. p. 211 Kónyi Manó 2. köt. 130-156. p., Molnár András 1994. 122-146. p. 9
