Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről
1600 elején még Kanizsa elővárai, Babócsa, Lak és Bolondvár magyar kézben voltak. Belőlük az ellenség szándékát pontosan vizsgálhatták, s ezeknek a váraknak a védelmében Kanizsa is biztonságban lehetett.14 De alig egy hónappal később már török és vallon pusztításról értesülhetünk.15 A nyár folyamán a Pápán állomásozó francia zsoldosok lázadásának leverése jelentette a legfontosabb feladatot,16 szeptemberben pedig már az oszmánok kezére került Babócsa. Ilyen kétoldali fenyegetettség közepette érkezünk el a tizenötéves háború egyik súlyos veszteségéhez, a kanizsai végvidéki főkapitányság központjának, Kanizsa várának török kézre kerüléséhez. Az előzményekből tehát megállapíthatjuk, hogy a majdani Kanizsával szembeni végvidék várai közül 1600-ra már többet bekapcsoltak a végrendszerbe. így a Zala völgyére támaszkodó erősségek s azok egyes elővárai (Kapornak, Pölös- ke), valamint a később is szereplő Magyarósd és Egervár már Kanizsa eleste előtt királyi katonasággal ellátott véghelyek voltak. 1600. október 21-én Kanizsa várának török kézre kerülése tette használhatatlanná a Zala megyében létrehozott, gondosan tervezett várláncolatot, és egyben az addigi dél-dunántúli védelmi rendszer jelentős részét. Ekkor nem csak a végvidéki főkapitányság központja került az oszmánok birtokába, hanem a Kanizsa- patak völgyében húzódó észak-déli irányú utak ellenőrzését is ők vették át. így nyugaton az Eszék felől Kanizsán át Bécs irányába, keleten a Kanizsától Kapor- nakon keresztül Szepetkig, valamint a Kanizsától Nagyvázsonyig menő kereskedő utak s az ezekhez kelet-nyugati irányból csatlakozó bekötők felügyeletét is.17 Mindezt az tette lehetővé, hogy az ostrom idején a környező kis várak legénysége Georg Paradeiser kanizsai főkapitány (1598-1600) parancsára a fővárba vonulva őrházát lángra lobbantotta. Leégett Fityeháza, Bajcsavár, Keresztúr, Újudvar, Rajk és Kielmansziget erőssége, de a tűz martalékává vált a Zala völgyének előterében álló Pölöske vára is.18 Az általános zűrzavarban a lakosság és a birtokosok egyaránt tartottak a töröktől s a Kanizsa felmentésére érkezett császári zsoldos hadtól. Mindkettő csak 14 Tóth Péter. Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1595-1600. Szombathely, 1989, (Tóth: Regeszták) 224-225. p. (654.). 15 Uo. 227. p. (660.). Továbbá: Pálffy Géza: Pápa a hosszú török háborúban. In: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1594-1597. Pápa, 1997, 82-83. p. 16 Bükéi - Turbuly: Regeszták 119. p. (763.); Tóth: Regeszták 230-231. p. (675.). 17 Glaser Lajos: A Dunántúl középkori úthálózata. Századok, 1929. 257-285. p.; Holub József: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban. In: Századok, 1917. 46-60. p., Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény 23.) {Bencze 1986.) 18 Vándor 1994. 335. p. 64
