Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958

adottságaihoz való igazodást, másrészt pedig azt a tapasztalatot, hogy a megye szántóterületének ekkor még több mint kétharmadát birtokló középparasztok csak akkor fognak a tsz felé fordulni, ha alacsonyabb fokon társulhatnak. A zalai vezetők a szántóföldi növénytermesztés bizonyos ágainak viszonylag magasfokú gépesítettsége; s az ebből fakadó előnyök (pl. a kalászosok magasabb termésátlaga, a kevesebb munka) révén szándékozták megnyerni eme új szövetkezeti formának a kis- és középparasztokat. A közös munkaszervezet keretei közé tehát csak a növénytermesztés került. Ezen átmeneti szövetkezettípus további ismertető jegye az volt, hogy a közös használat nem érintette a belépő tagok erdejét, szőlőterületét és gyümölcsösét, melyek továbbra is egyéni tulajdonban és teljes használatban maradtak. Ugyancsak a tagok birtokában maradt az összes állatállomány, csakúgy mint a termelési eszközök és a gazdasági épületek.

Mint ismeretes atéeszesítés 1959. évi megindulását követően a fokozatosság s az átmeneti szövetkezeti formák érvényesülése komoly csorbát szenvedett a gyakorlatban. Az 1958 decemberi kollektivizálási döntés ugyanis a Dögei-irányvonal felülkerekedését jelentette. Ilyen körülmények közepette már nem kerülhetett sor az 1956-1958 közötti tsz-kezdeményezések legalizálására. Az a tény, hogy a tsz- ek gyakorlata által kitermelt érdekeltségi megoldások csak igen csekély mértékben kerültek be az új, 1959. évi alapszabály keretei közé, nem jelentette egyúttal azt, hogy kivesztek volna a szövetkezetek gazdálkodásából is. Az előzőleg leírt „kaméleon-effektus”, valamint az, hogy a központi és helyi irányítószerveken belül maradtak hívei a tsz-kezdeményezéseknek, együttesen elősegítette, hogy a kollektivizálás alatt a területileg megnövekedett vagy új tsz-ekben továbbmen- tődtek, informálisan tovább éltek az említett ösztönzési megoldások. Ilyen módon az 1956 októbere után kiformálódott helyi kezdeményezések igen fontos szerepet játszottak az artel-típusú szövetkezeti formától való eltávolodásban.

404