Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958

nem egyszer - a beadások erőltetett túlteljesítése és a gazdaság erőszakolt fejlesztése miatt - alacsonyabb volt az adott körülmények közt lehetséges részesedésnél. ”95 96

1957 folyamán a zalai mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek mindössze 12 %-a tudott rendszeresen munkaegység-előleget folyósítani^6 Ennek az volt a döntő oka, hogy 1957-ben a tsz-ek nem vehettek fel ilyen célra hitelt. Ebből adódóan csak azokban a szövetkezetekben tudtak havonta előleget fizetni, ahol nagyobb mérvű állattenyésztés vagy kertészeti növénytermelés révén a gazdasági év közben többé-kevésbé folyamatos bevételhez jutottak. Az előlegfizetés ténye azonban önmagában még nem hozott gyógyírt az érdekeltségi problémára. A 2 és 20 Ft között differenciálódó munkaegység-előleg, érthető módon nem ugyanazt a hatást gyakorolta az egyes helyeken a tagság munkakedvére.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és működési viszonyait érintő, 1956 októbere után bevezetett változások feltárását igencsak megnehezíti, hogy csupán csekély hányaduk lett írásban rögzítve. A hivatalos jóváhagyásra felterjesztett alapszabály módosításokra a járási mezőgazdasági osztályokon nem fordítottak túlzottan nagy figyelmet. Egyrészt a racionalizálás miatt - mint említettük - alig maradt emberük a tsz-ügyekre, másrészt pedig a passzivitás, az időhúzás mögött az is megfigyelhető, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási szervek számára nem volt egyértelmű hogyan viszonyuljanak a tsz-ek kezdeményezéseihez. Az ügyintézés lassúságát tapasztalva a tsz-ek nem látták értelmét, hogy a megújított alapszabály hivatalos elfogadtatásával vesződjenek. Ráadásul a kutatómunkát az is nehezíti, hogy az idő előrehaladtával a különféle tsz- felülvizsgálatok során a szövetkezetek mind kevesebbet vallottak be helyi megoldásaikból. Ez az óvatosságukat és a gyanakvásukat tükrözte. 1957 tavaszától ugyanis a termelőszövetkezeti kezdeményezések addigi, döntően pozitív megítélését egyre gyakrabban bíráló, elítélő vélemények váltották fel. A támogatandó kezdeményezésekről a veszélyes tendenciákra, s azok felszámolására helyeződött át a hangsúly. Jól nyomon követhető ez a váltás a korabeli napi és szaksajtóban.

A Földművelésügyi Minisztérium a Szabad Föld 1957. március 10-i számában közzétett egy jelentést a mezőgazdaság aktuális helyzetéről, s ebben így nyilatkoztak a tsz-ek kezdeményezéseiről: „... az újjáalakult és a régi termelőszö95 Markó Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának kérdéséhez. Közgazdasági Szemle, 1957. 8-9. sz. 912-924. p.

96 Rendszeresen munkaegység-előleget fizettek 1957-ben az alábbi zalai mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben: tófeji Jobblét, babosdöbrétei Göcseji Úttörő, zalaegerszegi Zalavölgye, nagykanizsai Vörös Csillag, nagyfakosi Dózsa, zalaszentgróti Új Barázda, zalabéri Vörös Csillag. ZML MSZMP ir. 1. f. 1957. 29. ő. e. Zala megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei 1956/57. évi zárszámadásának értékelése. (MNB) 1958. január 27.

390