Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958
közös gazdaságot, mint termelő üzemet.67 Tehát az alapszabály egyes rendelkezései nem bizonyultak kielégítőnek. Más kérdésekben viszont - pl. munkaszervezet, munkadíjazás - túlságosan merev volt a szabályozás. A kötelező mintaalapszabály előírásainak módosítását célzó termelőszövetkezeti kezdeményezések igen széles skálát öleltek fel. így pl.: vagyonképzés és a vagyonhoz való jogosultság, földtulajdon, háztáji gazdálkodás, munkaszervezet, jövedelemrészesedés, tagsági viszony, vezetőségválasztás, stb. Mégis valamennyi újítási próbálkozás mögött felfedezhető a tagság szorgalmának aktivizálására, munkaerejének jobb kihasználására irányuló törekvés. Az 1956 előttről hozott problémák közül a munkaerőellátottság és a munkafegyelem megoldatlansága jelentette a tsz-en, belül legsürgősebben megoldandó kérdést.68 Az eredeti termelőszövetkezeti koncepció szerint úgy képzelték, hogy a családok lépnek a tsz-ekbe, s ott a családi munkaközösség hamarosan feloldódik a közös munkaszervezetben. A hivatalos felfogás az volt, ha valaki aláírta a belépési nyilatkozatot, morális kötelezettségénél fogva bármilyen munkába bármikor beáll, ott a jó gazda gondosságával dolgozik, sőt a családtagjait is bevonja.69 A gyakorlat azonban alaposan rácáfolt ezekre az elképzelésekre. A közös gazdaság „...a szovjet minta-alapszabály, s ennek nyomán az összes többi szocialista országok termelőszövetkezeti alapszabályai sokkal inkább politikai-társadalmi szervezeti szabályzatok, mintsem üzemszervezési előírások ” Erdei Ferenc - Enese László - Kalocsay Ferenc. Üzemi szervezet és üzemvezetés a szocialista mezőgazdaságban. Budapest, 1966, 132. p. 68 A szövetkezeti mozgalom terén lévő hibákat kutatva így fogalmazta meg ezt a problémakört 1958 késő őszén, tehát az újabb téeszesítési kampány küszöbén egy összefoglaló jelentés. „A jövedelemelosztásban is voltak hiányosságok Előleget a termelőszövetkezetek jó része nem fizetett, a jövedelemelosztás nem volt kézzel foghatóan ösztönző, így gyakran egyes tagok állami gazdaságokban, vagy egyéb vállalatoknál, sőt esetenként egyéni parasztoknál kerestek munka és gyors kereseti lehetőséget, gyakran olyankor, amikor a termelőszövetkezetben is nagy szükség lett volna munkájukra. ” ZML MSZMP ir. 1. f. 1958. 11. ő. e. A termelőszövetkezetek szervezése és gazdálkodásuk megjavítása terén lévő feladatok. 1958. november 18. 69 Márkus István a parasztcsaládok és a szövetkezeti közös gazdaság viszonyához fűzött elvárásokról a következőket állapította meg: „A szövetkezet, feltételezés szerint —függetlenül attól, hogy a családonként egy vagy több fő írja alá a belépési nyilatkozatot -, családok kollektivitása lett volna. A családok, kilépve az egyéni gazdálkodás kisszerű kötöttségeiből, teljes munkaerejükkel kapcsolódtak volna be a nagyüzem tevékenységébe, majd miután meggyőződnek a nagyüzem magasabb teljesítőképességéről és jövedelmezőségéről, saját tulajdonuknak fogják fel a közös tulajdont, s ezért közvetlen érdeküknek kell, hogy tekintsék a közös gazdaság megalapozását, megszilárdítását, s - akár áldozatok útján is — korszerű fejlesztését. Ez volt az elképzelés, amely azonban mint hamarosan kiderült, nem állta ki a valóság próbáját. ” Márkus István'. Mezőgazdaságfejlesztés és helyi erőviszonyok. Valóság, 1968. 2. sz. 379
