Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

got hirdettem. Végigjártam nagy német városokat, voltam Londonban, Crambidge29-ben (sic!) és a Duna-medence és a revízió kérdéseiről tartottam előadásokat. Ezeknek az előadásoknak során sikerült is az angolok figyelmét a magyarokra fordítani. Külföldi utamnak célja volt az is, hogy ne avatkozhassak bele a politikai életbe, és nem akartam még a látszatát sem kelteni annak, hogy én a kormány felett gyámkodók. Pedig nagyon sok dologban már akkor nem értettem egyet. Nem értettem először egyet abban, hogy a miniszterelnök úr kormány- ralépésekor a „Nemzet vezére” címet önmagának díjmentesen adományozta. Ugyanis ezt a címet csak az összpolgárság bizalma adhatja meg, és a világtörténelemben csupán egyszer történt meg az, hogy valaki saját maga tette fejére a koronát, ez is Napóleon volt, aki 100 és 100 csatát nyert már akkor, amikor ezt tette, tehát beigazolva azt, hogy alkalmas a polgárság vezérletére.

Nem értettem egyet a pártszervezések és a társadalmi segédcsapatok megszervezésének ama módjával, hogy fizetett élharcosok keltsenek hangulatot a kormány mellett,30 valamint, hogy a legfuggetlenebb sajtót is elnémítsuk anyagi befolyásokkal.31 Nem értettem egyet azonban a személykérdésekben sem. Ugyanis kifogás alá esett az is, hogy a fajvédő párt levitézlett tagjai kerültek az élre.32 A telefoncenzúrával sem értettem egyet, amelyet saját személyemen is tapasztaltam. Kifogásom alá esett az a kezelési mód, melyet a Nemzeti Egység Párttal szemben gyakorolt. Ez a párt ugyanis egészen a miniszterelnök úr eszközévé fejlődött. A pártértekezleteken senki fel nem szólalhatott, vagy ha fel is szólalt, akkor később dorgálásban részesült. Azonban én nem tettem ellene semmit. Ezt egy fiatalos, hatalomban tobzódó katonai energia elcsúszásának tartottam, és mindjárt megállapítottam, hogy nem áll gondolkodása mögött egy mesz29 Helyesen: Cambridge.

30 A Gömbös által szervezett, tömegpárttá átalakított kormánypártban (Nemzeti Egység Pártja) megyénként egy vagy két központi vármegyei titkárt alkalmaztak, akik közvetlenül Marton Béla országos ügyvezető főtitkár irányításával végezték pártszervező és a helyi szervezetek, vezetők munkáját ellenőrző tevékenységüket. A központi titkárok a párt fizetett alkalmazottai voltak. (A Nemzeti Egység Pártjának szervezetei. Szervezési útmutatás a vármegyei szervezetek elnökei és titkárai, valamint a központi vármegyei titkárok részére. Budapest, 1933.)

31 A Gömbös-kormány sajtópolitikájáról, a sajtótámogatás rendszeréről lásd: Glatz Ferenc: Sajtó- politika, hivatalos ideológia (1932-1936). A Gömbös-kormány sajtópolitikájáról. In: Glatz Ferenc. Nemzeti kultúra - kulturált nemzet 1867-1987. Budapest, 1988, 225-241. p.

32 Az átszervezett kormánypárt vezetésében az új szervezeti szabályzat értelmében háttérbe szorult a Bethlen híveiből álló régi gárda, s a pártszervezés, a pártpropaganda irányítása Gömbös korábbi fajvédő híveinek kezébe került, mint az országos központban pl. Marton Béla, Béldi Béla, vagy Debrecenben Kolosváry-Borcsa Mihály. (Vonyó 1984. 784-793., 795-799. p.; Debrecen története 4. 240-243. p.)

277