Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

Ezzel lehetőséget kapott arra, hogy a kormánypárt jelöltjeiként (a nyílt szavazá- sos rendszert kihasználva a kormányzat által irányított közigazgatás segítségével) saját híveit juttassa többségre a kormánypárt parlamenti csoportjában. Bethlen azzal válaszolt, hogy híveinek egy részével együtt kilépett a NEP-ből, s Gömbössel végleg megszakított minden politikai, sőt személyes érintkezést.10

E jelenségekkel egy időben fontos változások zajlottak Debrecenben, melynek Bethlen 1926 óta volt a képviselője. Báró Vay László főispán, a NÉP helyi elnöke11 és Kolosváry-Borcsa Mihály titkár12 vezetésével nagy offenzívát indítottak a város addigi, konzervatív és liberális erőkből álló vezetése ellen. Ennek eredményeként 1934 végén a kormánypárt képviselői, Gömbös hívei kerültek többségbe a város képviselő-testületében.13 A választási győzelmet az országos pártvezetés is igyekezett kihasználni. Jelentős sajtója volt a hivatalos lapokban a NÉP frissen megválasztott debreceni törvényhatósági csoportja 50 fős delegációja látogatásának a párt országos központjában. Sztranyavszky pártelnök szavai Bethlennek is szóltak: „...sem az elvet, sem az irányt, sem a barátokat, akik hűségesek voltak, eladni soha nem fogják.”14

A kialakult helyzetben Bethlen nem indulhatott jelöltként a városban a siker reményében. Független politikusként is elsősorban régi támogatóinak, a kormánypárt tagjainak, szavazóinak voksaira számíthatott. A kormánypárt vezetése viszont csak azzal a feltétellel tette volna lehetővé tagjai számára, hogy - a párthűséget feladva - az egykori pártvezérre, az akkor már pártonkívüli jelöltként induló Bethlenre szavazzanak, ha vele együtt a listán a NÉP vezérkara által állított, Bethlen nézeteitől alapjaiban eltérő politikai álláspontot képviselő jelöltek szerepelnek. A volt miniszterelnök számára e feltételek elfogadása elveinek, a

10 Romsics 1991. 255-261. p.; Kónya 1968. 141-154. p.

11 Báró Vay László 1930-tól Bihar vármegye, 1932-től Debrecen szabad királyi város és Hajdú vármegye főispánja, ebben a minőségében a kormánypárt megyei, illetve városi elnöke. A jobboldali beállítódású politikust Imrédy miniszterelnök 1938 októberében, a politikájában bekövetkezett jobboldali fordulatot követően miniszterelnökségi államtitkárrá nevezte ki, majd 1939 márciusától az átszervezett kormánypárt, a Magyar Élet Pártja országos elnöke lett.

12 Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. az ellenforradalom kezdetétől a fajvédő Gömbös környezetéhez tartozott, a Szózat c. fajvédő lap munkatársa, majd az egyedüli vidéki fajvédő lapként működő Hajdúföld alapítója, a debreceni törvényhatósági bizottság tagja. 1937-től a kormánypárt hivatalos lapja, a Függetlenség főszerkesztője, 1938-tól a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, a német megszállás alatt kormánybiztos.

13 Debrecen története 1919-1944. (Szerk. Tokody Gyula), Debrecen, 1986, 249-255. p. (Debrecen története 4.)

14 Függetlenség, 1935. január 24. Debreceni küldöttség Sztranyavszky Sándornál.

270