Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
számára a páholyok az asszimilációra teremtettek lehetőséget.94 A kereskedelem, a pénzszakma, az új iparágak területén sikeres zsidók igyekeztek a hagyományos magyar társadalmi struktúrába teljesen beilleszkedni, ezért azokon a területeken igyekeztek érvényesülni, ahol a keresztény középosztállyal is kapcsolatba kerülhettek. A zsidóság külföldi kapcsolatai, a polgári eszmékre való nyitottsága miatt, fontos bázisa volt a szabadkőműves mozgalom századfordulón megindult radi- kalizálódásának. Ez az irányzat a konzervatív, hagyománytisztelő páholyokkal szemben azt hangoztatta, hogy a szabadkőművességnek önálló erőként kell fellépnie és nagyobb szerepet kell vállalnia a napi politikai életben.95 így jött létre 1908-ban Jászi Oszkár, Bálint Lajos, Nyitrai József kezdeményezésére az Eötvös és Martinovics páholy. Ezen páholyok nyíltan kiálltak a polgári átalakulás alapvető elvei mellett, amelyek az általános, titkos, egyenlő, községenként! választójog bevezetése; ingyenes népoktatás; kötelező vallásoktatás megszüntetése; politikai szabadságjogok kiterjesztése voltak. A XX. század tizes éveire az elvi liberalizmus programszerű megfogalmazására a hatalmi és pártpolitika megmerevedése miatt szinte csak a szabadkőműves páholyokban nyílt lehetőség. Ezen irányzat jelentőségét elsősorban abban láthatjuk, hogy alapot adott az 1910-es évek végére a fennálló hatalmi struktúra egyik lehetséges alternatívájaként jelentkező Polgári Radikális Párt programja számára. A nagykanizsai Munka páholy jegyzőkönyvei és iratai nem foglalkoztak a szabadkőművesség vezetésében zajló hatalmi harccal, aktívan nem szóltak bele annak kimenetelébe. Vidéki páholyként a hangadó fővárosi páholyok tevékenységéről csak leiratok kapcsán szereztek értesüléseket. Egy-két páholytag esetében tudunk csupán arról, hogy befolyásos kapcsolatokkal rendelkeztek. Példaként említem Havas Hugó ügyvédet, akinek a belügyi népbiztos-helyettesi posztot is felajánlották. A páholy az 1890-es években Somogyi Henrik vezetése alatt szigorúan ragaszkodott a Symbolikus Nagypáholy utasításaihoz, ebből az időszakból valók a korábban már idézett határozatok a városi ügyek befolyásolásától való tartózkodásról, a szélsőséges katolikusellenes megnyilvánulások elutasításáról. A század- forduló idejére, amikorra a taglétszám már kibővült, a páholyvezetésben megjelentek a radikálisabb eszméket képviselő tanárok, ügyvédek, újságírók. Amiként a mozgalom országos történetében, úgy a nagykanizsai páholyban is hangot kaptak már azok a vélemények, amelyek szerint fel kell hagyni a hagyományos 94 Karády Viktor. Asszimiláció és társadalmi krízis. A magyar-zsidó társadalomtörténet konjunkturális vizsgálatához. Világosság, 1993. 3. sz. 34. p. 95 Heverdle 1978. 144. p. 263
