Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

szerviensek felfogásával éppen ellentétes módon - a nemesség tradicionális fogalmának nem egyszerűen csak a fenntartását, de egyenesen a szűkítését tartotta kívánatosnak.

A királyi szerviensek által a nemességről vallott nézetek ennek ellenére fokozatosan bár, de feltartóztathatatlanul teret nyertek, háttérbe szorítva már a 13. század közepén az udvar arisztokratikus elveit. Apróság ugyan, de jellemző, hogy az említett Ják nembelieket 1233-ban a győri püspökből, a soproni és mosoni ispánokból álló birtokjogvizsgáló bizottság az 1221. évi királyi oklevél szövegének ismeretében is , jáki nemesekének (

nobiles de Jaku) mondta,49 ami talán akként értékelhető, hogy megvolt a széleskörű társadalmi készség a nemesség új értelmezésének befogadására. Tény ugyanis, hogy a királyi udvar végül kénytelen volt meghátrálni a társadalmi értékítélet előtt, s a királyi oklevelekben feltűnik előbb a „nemes királyi szerviens” (nobilis serviens noster [se. regis]), utóbb pedig a „nemes vagy királyi szerviens” (nobilis seu serviens regis)50 megfogalmazás, hogy aztán az 1267. évi decretum minden további kételyt eloszlatóan azonosítsa egymással a királyi szerviens és az „ország nemese” fogalmát (nobiles regni Vngarie miversi, qui servientes regales dicuntur).51 IV. Béla ezen döntése világossá tette azokat a határokat, ameddig a királyi hatalom kész elmenni a nemesség fogalmának kiterjesztésében. A királyi szerviensektől különböző, de hozzájuk hasonlóan szintén „nemes”-nek mondott többi társadalmi csoport - igaz, némelyikük csupán egyelőre - e határokon kívül rekedt, s így ezek „nemességbe a tradicionális nobilitas tagjaiból és az egykori királyi szerviensekből kialakított új nemesség jogállásához viszonyítva csupán részleges, partikuláris lehetett. A partikularitás két értelemben is jellemezte helyzetüket: „szabadság”-aik az ország egy jól meghatározott részéhez kötötték őket, s e kiváltságok, ha tartalmazták is az országos nemesség előjogainak egyik-másik elemét, azok teljességétől elmaradtak.

49 1233: UB I. 154. p.

50 1244: ÁUO VII. 171. és 1257: CDES II. 403-404. p„ vő. Mályusz 1942. 275-276. p.

51 Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery Imre. Budapest, 1927, 53. p.

18