Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár András: Nagy Iván 1848-as honvédélményeiből. Újabb adalékok a 7. honvédzászlóalj történetéhez

Október 3-án délután mint napos káplárnak nehány maraudeurt kellett a martonvásári kórházba kocsin elkísérni, mire visszajöttem, már indulásra készült a zászlóalj, szakácsunk hamarjában a vasfazékból kötényébe borítá a pörkölthúst és vállára veté, az állomáson élőnkbe tálalandó. A tábor zöme másfelé, egyenesen a megszökött Jellachich után indult, mi a megindult esőben Velence felé vettük utunkat. Késő este, teljesen átázva értünk oda. Beszállásoltak mintegy húszunkat egy házba. A pádon tüzet rakva, szárítgattuk magunkat. Elköltöttük az egész szétázott pörköltfélét. Fekvésem egy iszonyú gőzös szobában, melyben voltunk vagy tizennégyen, egy rozzant hétlábnyi hosszú régi kanapén jutott. A napi fáradalom lázasan elcsigázott, de hála Istennek másnap (október 4-én) nem lett semmi bajom. Csak puskám nem bírtam jól megtisztítani a rozsdától, amiért Kovács főhadnagy úr, mint kedves emberét, megpirongatott. Délben megindultunk Fejérvár felé, és ott szálltuk ismét táborba. Ott voltak zászlóaljunkon kívül a Wasa gyalogezred zászlóalja, a székelyekből egy zászlóalj83 (határőri) és a honti nemzetőrök.

Másnap, október 5-én Tác felé vonultunk, Roth84 csapatának lefegyverzésére, mire odafutottunk, egy völgyben már egy csapat le volt fegyverezve.85 így visz- szamentünk a székesfej érvári táborhelyünkre.

Október 6-án reggel Székesfej érváron keresztül mentünk Mórra. Ezalatt történt a következő comicus eset. A székely határőrezred itt lévő zászlóalja ruházatban teljesen hasonlított a Jellachich táborában lévő horvát határőrökhöz, emiatt csákójokra a székelyek nemzeti háromszínre festett tollat kaptak, azonban ezek részint elvesztek, részint az eső lemosta a színes festéket. Most ezen székelyekből nehány elmaradván a zászlóaljától, magokban ballagtak vagy tétováztak a sereg után. Meglátták ezeket a buzgó székesfejérváriak, és horvátok gyanánt elfogván őket, vitték be Székesfejérvárra a térparancsnoksághoz, hiába bizonykodtak a góbék,86 hogy „ők székelyek”, nem hitték, és nem is tudtak arról a fogdmegek semmit. Csak a parancsnoknál sült ki a tévedés, hol ismételték a jó emberek, hogy „hisz mi székelyek vagyunk, hazánkat jöttünk védeni.”

83 A 15. székely határőrezred első zászlóalja.

84 Kari von Roth (1784-1864) cs. kir. vezérőrnagy, Jellaöic tartalékhadtestének parancsnoka.

85 1848. október 4-én Görgei Artúr őrnagy két huszárszázada Tácon rajtaütött Roth vezérőrnagy egyik határőrzászlóalján. Az itt megfutamított horvátok másnap Fövenypusztán megadták magukat — őket láthatták lefegyverezve a 7. honvédzászlóalj katonái október 5-én. (Az ozorai fegyverletételre csak október 7-én került sor.)

86 Székelyek.

174