Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Molnár András: Nagy Iván 1848-as honvédélményeiből. Újabb adalékok a 7. honvédzászlóalj történetéhez
„naposság”-ot. Ez még nem volt elég, lehet hogy ki is volt számítva a dolog, tán századparancsnok Kovács főhadnagy uram által is, kinek nem voltam kedvence, mert még Pápán emeletes szállásával szemben egy kesztyűsné tetszett neki, és engem egykor (kesztyűt vásárolván) látott beszélgetni a kesztyüsnével, azóta nem voltam kedvence. Tehát egy kis vexa56 kitelt tőle. Ezért lehetséges, hogy kellett éppen ilyen helyen nekem lenni naposnak. Tehát napos lettem. Ez még hagyján, de tudtul adatott, hogy nem leszen szünnap, mert Csányitól parancs jött, hogy éjjel-nappal folytassuk utunkat, mégpedig mivel sietős a dolog, üljön az egész zászlóalj szekerekre, és menjen. Nosza rajta napos tizedes, eredj szekereket hajtani a szomszéd helységekből. így kellett négy emberrel magunk százada részére szekerek hajtása végett Káptalanfára57 visszagyalogolnom, honnan egy másik század részére is Pápay tizedes hajtott. Elmentem. Káptalanfára érve megkezdtük egy falusi polgárral, a kisbíróval a szekérhajtást. De lassan ment a kikészülés. Az urak meg vonakodtak, mindenik csak csak úgy egymásra igazított, „ha az elmegy - úgymond - úgy én is adok szekeret”; ezt felhasználtuk és bejártuk mind. Néhol meg is vendégeltek. A már kikészült kocsikat folyton Sümegre küldtük. Késő este lettünk készen a kocsihajtással, és éjjel volt, midőn Sümegre visszaérkeztem, már akkor a zászlóalj indulófélben volt, és elpusztított minden ennivalót, sőt a vendéglősnek panasza szerint még edényeit, tányérait is. Felmentem a Casinóba, enni keresvén valamit, mert éhes voltam. Nem kaptam semmit, elmentem tehát Stósz barátomhoz, ki Tersánszky orvosnál58 volt beszállásolva, ott lefeküdtem, és aludtam a nagy kifáradás után reggelig. A zászlóalj azalatt elment. Másnap, szeptember 8-án reggel Stósszal kocsira ülvén, a zászlóaljat Keszthelyen utolértük. Itt étkezést tartva, ismét kocsin folytattuk utunkat Kiskomárom felé, hová alkonyaikor megérkeztünk. Kiskomáromban rövid beszállásolás volt, esteliztünk, és ismét kocsira ülvén, egész éjjel mentünk. Szeptember 9-én hajnalba elértünk Nagykanizsára. Itt beszállásoltak, a mi századunk nagyon a város végére jutott, hol a gazdám fészere alatt kihevervén magamat, reggel elindultam a várost megnézni. Elég nagy porfészeknek találtam, hol télen pompás sár lehet, járdái téglából és deszkából voltak, ahol voltak. Benéztem a Casinóba is, hol egy hírlapot vévén kezembe, egy díványra heveredtem, és jól elaludtam. Egyszer a hírlapot kiveszik kezemből, fölnyitom szemeimet, és egy ismeretlen honvéd kapitányt látok; nézek reá, és nagyon ismerősnek tetszett arca, végre visszaemlékeztem, hogy arca a velem Pesten a Bécsi utcában 56 Vegza - zaklatás, bosszantás. 57 Sümegtől északkeletre, mintegy 10 km-re fekvő zalai falu. 58 Tersánszky József Zala megye sümegi orvosi szállásán lakhatott. 169
