Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Molnár András: Nagy Iván 1848-as honvédélményeiből. Újabb adalékok a 7. honvédzászlóalj történetéhez
Szeptember 6-ra virradó éjjel 2 órakor kellett kiáltanunk a Nagytemplom52 előtt, indulandók Nagykanizsa felé. Felkészültem következőleg: egy útitáskám volt fehér ruhámmal, csizmámmal és egyéb aprósággal megtömve, egyéb holmi, kefe, kenyér a kenyeres tarisznyámban. Ezen tarisznyát egyik oldalról (a köpönyegen felül) madzagon nyakamba, illetőleg hátamra vetettem, a szuronyt és kardot, mivel szíjat nem kaptunk, szintén madzagon a nyakamba kötöttem. A szíjas fegyver a vállra jött. így álltam ki; fél óra múlva indultunk. Atkozott mulatság várt reám. Egy órai gyaloglás alatt madzagaim elszakadoztak, kénytelen lettem szuronyt, kardot kezembe venni, és kezemmel tartani, fegyveremet vállamon. A két tarisznya is irgalmatlanul nyomta szokatlan terhével vállaimat, a gyaloglás is már hevített, és a hajnal is már hasadván, az idő melegebb lett, a köpönyeg terhessé vált. Irtóztató módon izzadtam a kimerülésig. Végre sok kínlódás után bátorságot vettem magamnak a maraudeur-öket53 vivő szekérhez sompolyogni a pihenés ideje alatt, hol a zászlóalj köpönyegét leveté, és két tarisznyámat a szekérre dobtam, így megkönnyebbülve azután könnyebben gyalogoltam. Keresztül mentünk Noszlopon is, mely közel fekszik Somlyó hegyéhez. Délutáni 1 óra tájba bejutottunk Devecserbe. Beszállásoltak mintegy 12 magammal egy volt jobbágyhoz, letévén holmimat, siettem a nagyobb vendéglőbe, jó ebéddel kárpótlandó kimerültségemet, de várni kellett, ezalatt jóllaktam vízzel és jól elaludtam egy karosszékben, nem volt utána étvágyam sem. Elrontám éjjeli álmomat is. Délután Stósz János számvevő barátomnak, aki kocsin járt a zászlóalj után, átadtam két csomag holmimat, hogy másnap könnyebben gyalogolhassak. Elég gondatlan voltam az első gyaloglás után jókor le nem feküdni, hanem ahelyett a másik nagy korcsmába, hol a legénység táncolt, mulatott, mentem bámulni. Az éjfél vetett haza, midőn a fészerbe a szénára leheveredtem. Alig aludtam másfél órát, midőn a dob ismét szólt indulásra. Fel kellett kelni és kiállni. Szeptember 7- én 3 órakor már indultunk. Szép idő volt. Devecser mezővárosból kimenet a zászlóalji banda54 húzta a magyar indulót, és minden helységen keresztül menet hasonló történt, vagy a tizenhárom dobos verte a „marsch”-ot.55 Déltájban nagy por és hőség mellett fáradtan beértünk Sümeg mezővárosba, hol szünnap (Rasttag) következett volna. Nekem azonban szépen kijutott a pihenésből. Beérvén Sümegre, a mi századunk a hegyi házakba szállásoltatott. Én vagy tíz közemberrel egy szegény paraszthoz jutottam. Már készen várt a bableves, hozzá is fogtam vitéz társaimmal, midőn jő a napos tizedes, nekem átadni a századnáli 52 A város (Pápa) főterén álló plébániatemplom. 53 Maraudeurs - gyengélkedő katonák. 4 A zászlóaljhoz még Pápán csatlakozott egy kb. húsz főből álló fúvószenekar. 55 Indulót, menetet. 168
