Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben

az örökös jobbágysággal közös nevezőre semmiképp se vonható. ”20 „Megszületését is, kiterebélyesedését is elsődlegesen annak a szakadéknak köszönheti, amely a művelésbe vonható földi nagysága és a közvetlen termelésben hasznosítható... munkaerő mennyisége közt fennállt, és amely fokozatosan tágult szűkülés helyett. ”21

Elsődleges különbség a két parasztkategória között a költözés léte illetve nem léte, de ennél véleményünk szerint talán fontosabb az a különbség, ami a szolgáltatásokban megjelenik. Elvileg az örökös jobbágyság kialakulása a XVI. században magával hozta a megnövekedett jobbágyi terheket. (A szolgáltatásokat a következő fejezetben tárgyaljuk.) Az örökös jobbágy „...kettős jelentéstartalmat hordoz. Kifejezi azt, hogy a szóban forgó colonust (jobbágyot) az illető földesúr úgy örökölte őseitől és nem maga szerezte, ugyanakkor jelenti azt, hogy urának az illető jobbágy örökös jelleggel van alávetve. ”22 A szabadmenetelüségben az idézett kötöttségi forma hiánya a mérvadó. Ez az oka annak, hogy kedvezőbbek ennél a típusnál a szolgáltatási formák, ami leginkább a contractusos „rendszerben” jut kifejezésre. Mivel látható, hogy a tapolcai járásban a contractusos forma és a szabadmenetelűség az uralkodó, így elmondható, hogy a jobbágyság kedvezőbb helyzetben volt mint az ország más területén, például a volt királyi Magyar- ország nyugat-dunántúli megyéiben. (Ehhez még meg kell vizsgálni a szolgáltatásokat is, hogy feltételezésünk beigazolódjon.) A zsellérek nagy száma, a szabadmenetelűség és a contractusos adózási forma között feltétlenül összefüggést kell látnunk. Ehhez először meg kell vizsgálni jobban a zsellér fogalmát. A zsellér-fogalma először a Mária Terézia-féle úrbérrendezéssel egységesedett. Ide sorolták mindazokat, akik 1/8-nál kisebb telekkel rendelkeztek. Az úrbérrendezésig a zsellérnek is többféle értelmezése volt, területenként mást-mást jelentett. „A neveket nem említő urbáriumból kitűnik a falu két legfontosabb társadalmi rétege közötti alapvető különbség: a jobbágyok úrbéres telkük után kötelesek földesúri járadékot fizetni, míg a zsellérek az úrbéres telkeken lakva nem részesednek a telkek után járó külsőségekből, rétekből. A termelésben azonban részt vesznek, s közelebbről meg nem határozott formában a járadék fizetésében is, hiszen különben nem kerültek volna bele az urbáriumba... Fluktuációjuk éppen a telekhez való kevésbé szoros kötődésük miatt erősebb, mint a telkeseké. ”23

„...a zsellér 17-18. században inkább jogi, mint társadalmi vagy gazdasági kategória... Zsellérnek azt tekintették, akinek nem voltak igás állatai és nem vol20 Varga 1969. 260. p.

21 Varga 1969. 264. p.

22 Varga 1969. 198. p.

23 Gyulai Éva: A késő középkori és a koraújkori Bábony. Bábony birtokai és adózói 1342-1702. In: Sajóbábony monográfiája. (Szerk. Rémiás Tibor - Ringer Árpád) megjelenés alatt, 36. p.

129