Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Dominkovits Péter: Egy középfokú oktatási intézmény a vármegyei hivatalviselő elit képzésében. Adatok a soproni jezsuita gimnáziumnak a vármegyei tisztikar iskoláztatásában betöltött szerepéhez a XVIII. század első harmadából
A vármegyei hivatalviselők az eddigi forrásfeltárások alapján is látható széleskörű XVIII. századi iskolázottságának közvetlen gyökerei a megelőző, XVII. századra nyúlnak vissza.18 A XVII. századi hivatalviselő apparátus tanulási és gyakorlati tapasztalatszerzési útjának egyik — nem éppen egyedi — megvalósulása Zeke II. István esete. Az ő intézményes keretek között folytatott oktatása 1675-ben [FertőjSzentmiklóson kezdődött el. 1679-1686 között a soproni jezsuita gimnáziumban folytatta tanulmányait. Még abban az évben Cziráky Mózes Sopron vármegyei alispán mellett patvaristáskodott. 1687. november 1- jétől a vármegye főispánja, az ország nádora, herceg Esterházy Pál kancelláriáján, Benyovszky Mátyás kancelláriai titkár vezetése alatt joggyakorlatot tanult. A forrásfeltárás jelen szakaszában megyei hivatali pályájáról az első meghatározó adat 1695-ből származik: ekkor ugyanis az egyik főszolgabírói hivatalra választották. Törvényhatósági karrierjét az 1730. évi tisztújításon koronázta ben mind a felekezet, mind pedig a földrajzi közelség nem tesz eleve meghatározottá, hisz a család törzsbirtokaihoz hasonló távolságra az ugyancsak jezsuita kezelésben álló győri főgimnázium található —, illetve a tisztségviselői kar önrekrutációját. Ö és fiai életútjára lásd még: Dominkovits: Nemesi birtoklás.... 324. o., illetve uo. 28. sz. lábjegyzet. Sopron vármegye hivatalviselőinek a helyi jezsuita gimnáziumban folytatott tanulmányainak adatolását még a meglévő jelenlegi szerény forrásfeltárások szintjén is hosszan lehetne folytatni. Pl. az 1740-es, 1750-es években aljegyzői, jegyzői, majd alispáni hivatalokat nyert Pászthory László — aki szintén egy csekély fekvőbirtokkal rendelkező tradicionális hivatalviselő família sarja, s az ő fiaival is gyakran találkozhatunk a matrikulákban — 1717-ben parvista minor-ként kezdte cl a vizsgált gimnáziumban tanulmányait. Esete — ismételten — több (olykor egymás mellett létező) tényezőre is rámutat: az adott esetben a család életstratégiájában az iskoláztatás mint a társadalmi mobilizáció egyik lehetséges eszköze kap kiemelten fontos szerepet, másrészt az ennek révén felemelkedő fiák a XVII-XVIII. században folyamatosan jelzik egy csekély fekvőbirtokkal rendelkező család folyamatosan elérhető súlyát először az adott törvényhatóság keretében, később ebből is kilépve. A Pászthory családról — anyakönyvi adatokat is felhasználó — genealógiát ad: Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IX. kötet Pest, 1862. 133-137. o. 18 A győri jezsuita gimnázium és a vármegyei hivatalvisciés problémakörére: Gccsényi Lajos: Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. In: Levéltári Szemle XXXVIII. 1988. 3. sz. 14-34. o., Egy korabeli familiárisi szolgálatokat ellátó, hivatalviselő nemesi család esetében: Gecsényi Lajos: Egy köznemesi család a XVII. században. (A Falussyak) In: Dominkovits Péter - Turbuly Éva (szerk.): Házi Jenő Emlékkönyv. Sopron, 1993. 237-253. o. 73
