Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Koltai András: A magyar piaristák proszopográfiájának forrásairól

rövid (pár soros) életrajzot is közöltek.42 (Természetesen a magyar rendtagok életrajzai is köztük voltak.) A suffragiumokat a tartományfőnökségen eleinte évenként, majd 1738-tól tartományfőnökönként újra-újrakczdve, később általában kötetenként vagy generálisokként sorszámozták43 és évente körlevél formájában megküldték a rendházaknak,44 ahol bemásolták őket a helyi suffragium- kötetbe. A suffragiumok küldésének ez a szokása a XVIII. század során végig megmaradt, még azután is, hogy 1781-ben II. József rendeletére a magyar rendtartomány minden más hivatalos kapcsolatot megszakított Rómával. 1811. február 3-án kelt körlevelében azonban Bolla Márton tartományfőnök arról értesítette a rendházakat, hogy mivel Rómából az itáliai háborús helyzet miatt már két éve hiába kéri a suffragiumokat, ezentúl azokat a tartomány főnök fogja minden évben a rendházaknak küldeni.45 Ettől kedve azonban természetesen már csak a magyar rendtartomány tagjai szerepeltek a suffragiumokban, amelyek viszont egyre hosszabbak lettek: fél folio-oldalnál ritkán volt kisebb a terjedelmük.

A Rómával való kapcsolat csak 1856-ban állt annyira helyre, hogy onnan ismét küldtek suffragiumokat. Nagy Péter provinciális 1856. augusztus 7-én ezeket is megküldte minden rendház számára és elrendelte, hogy vezessék be „in protocollo suffragiorum”, továbbá az elhunytakért a Konstitúciók szerint rendházanként egy-egy misét mondjanak.46 Néhány évig tehát (1865-ig) — külön számozással — a külföldi piaristák rövid suffragiumait is bevezették a magyar rendtagok hosszabb életrajzai közé, ez sorozat azonban végképp megszakadt akkor, amikor utóbbiak 1867-ben magyar nyelvűvé váltak.

Már az 1848 szeptemberében tartott úgynevezett „forradalmi” tartományi káptalan kimondta, hogy „a szerzet igazgatási nyelve: magyar”47, tehát ezután a suffragiumokat is magyarul kezdték vezetni. Egy sorozat (a 338-343. számúak) így küldetett ki a rendházakhoz48, de ez a szokás a szabadságharc leverése után megszűnt. A tartományfőnökség suffragium-könyvébe például ezeket a suffragiumokat — utólag — már latinul írták be.49 1867-től azonban végleg magya42 MPRKL, V 432/3; V l34/4e.

43 MPRKL, V 433/7; V 434/9; 144/34.

44 MPRKL, V 432/1.

45 MPRKL, V 434/9, p. 219.

46 MPRKL, V 13/23.

47 MPRKL, V 304/2, A magyarországi kegyes tanítórend Pesten 1848-iki September 3-10. tartott közgyűlésének Jegyzőkönyve, 4.

48 Lásd például a budai rendház suffragium-kötetében: MPRKL, V 434/10.

49 MPRKL, V 434/9.

62