Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
6. táblázat Az első osztályos tanulók születési helye felekezet szerint a különböző fenntartók által működtetett polgárikban (1909/10) Zsidók Keresztények Születési hely Községi N=384 Felekezeti N=108 Községi N=681 Felekezeti N=107 Budapest és agglomeráció 77,9 68,5 77,7 80,4 Vidék és külföld 22,1 31,5 22,3 19,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 A községi iskolákkal szemben, a felekezeti polgárikban a budapesti születésűek aránya jelentős mértékben eltér a zsidók és keresztények között. Míg a katolikus és református felekezeti iskolába járó keresztény tanulók szülőhely szerinti megoszlása nagyjából megegyezik a községi polgáriban tanuló keresztény gyerekekével, addig az izraelita hitközség iskolájában jóval nagyobb a vidéken született gyerekek aránya, mint a községi iskolákba járó zsidók között. Ez részben talán azzal magyarázható, hogy a több nemzedék óta Budapesten élő, modemizáltabb és szekularizáltabb zsidókkal szemben a vidékről felkerülő zsidók jobban kötődtek a valláshoz és a hagyományos életvitelhez, és azért választották a felekezeti iskolát, mert itt látták biztosítottnak a különböző szabályok (pl. kóserség, a Sabbat és egyéb ünnepek) betartását és a hagyományok átadását. Valószínűsíthető, hogy a vidékről felkerült családok egy része ortodox volt, akik számára a hagyományokat tisztelő és továbbadó tradicionális zsidó közeg alapvető volt, és ezért kézenfekvőnek látták gyermekeik felekezeti iskolába járatását. Mivel az Autonóm Ortodox Hitközségnek az első világháború előtt nem volt saját polgári iskolája, a vidékről felkerült, de talán a budapesti ortodox családok is az izraelita hitközség valamelyik iskolájába íratták gyermekeiket. Az is arra utal, hogy a vidékről felköltöző családok szorosabban kötődtek a hagyományokhoz, és így a hitközséghez is, hogy a hitközség alkalmazásában álló apáknak mintegy fele (24-ből 11) vidékről származott, és mindannyian a hitközségi polgáriba járatták gyermekeiket. A vidékről felköltöző zsidó családokat nemcsak a hagyományokhoz való erősebb kötődésük vezethette a felekezeti polgári felé, hanem az is, hogy Budapestre kerülve egy új, ismeretlen és ezért fenyegető környezetben találták magukat, ahol az egyetlen ismerős és megbízható pont a rokonságon kívül, ha volt, a hitközség lehetett. Míg a fővárosba költöző keresztényeknek csak 390
