Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
volna, még akkor is ha a gyermek tandíjmentes (hiszen tanoncként még mindig hozzá tudott volna járulni a háztartáshoz), másrészt mert a réteg társadalmi önreprodukciója nem tette szükségessé az eleminél magasabb iskolai végzettséget. így valószínűleg csak a jobb anyagi helyzetben lévő és/vagy mobilisabb szülők járatták gyermekeiket a polgáriba. A mintába bekerült iskolákban azonban magasabb a szolgarétegből származó gyerekek aránya, mint az összes budapesti községi polgárira vonatkozó statisztikákban. Ez részben a kategorizáció különbségeiből, részben a vizsgált polgárik területi koncentrációjából adódhat. Elképzelhető, hogy az V., VI. és VII. kerületben — ahol az ezekből a családokból származó gyerekek többsége lakott és iskolába járt (70 %, illetve 80 %-uk) — nagyobb számban laktak a szolgarétegbe tartozó családok, illetőleg az itt lakó szolgacsaládok a budapesti átlagnál valamivel jobb körülmények között éltek, és így egyrészt meg tudták fizetni gyermekeik iskoláztatását, másrészt ezt az átlagnál fontosabbnak is tartották. Alsószintű köztisztviselők és közalkalmazottak Az alsószintű köztisztviselők és közalkalmazottak (jegyző, postai altiszt, vasúti kalauz stb.) erősen, mintegy négyszeresen felülreprezentáltak budapesti lakosságbeli arányukhoz képest mind a mintában, mind az összes budapesti községi polgárira vonatkozó statisztikákban. Ez azt mutatja, hogy az ebben az iskolatípusban megjelenő rétegek közül ők tették a legnagyobb erőfeszítést azért, hogy gyermekeiknek polgári iskolai végzettséget biztosítsanak — bár százalékos arányuk nem éri utol a két domináns kategória, a kisipari és kiskereskedelmi önállók és alkalmazottak arányát. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a polgáriban dominánsan jelenlevő csoportok közül ennél a rétegnél játszott a legnagyobb szerepet a formális iskolai végzettség mind a társadalmi önreprodukcióban, mind a következő generáció szakmai és társadalmi emelkedésében, amennyiben a szülők a gyermekek felfelé mobilitását az állami bürokráciában, illetve a közszolgáltatási szférában betöltött álláson keresztül vélték megvalósíthatónak. Ugyanakkor ez az a réteg, amely leginkább tudatában volt annak, hogy az állami szférában betölthető állások még az alsó szinteken is formális iskolai végzettséghez kötöttek. Míg a kisiparban és a kiskereskedelemben a polgáriban szerzett általános gyakorlati tudás feltehetően fontosabb volt, mint az iskola elvégzését igazoló bizonyítvány, addig azok számára, akik az állami bürokráciába kívántak belépni, elengedhetetlen volt a formális iskolai végzettség. Bár a középiskolai végzettség sokkal nagyobb karrierlehetőségeket, társadalmi fel- emelkedést biztosított volna az alsószintű köztisztviselők gyerekeinek, ez 377