Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
*Forrás: Budapesti Statisztikai Évkönyv 1913-20. Bp., 1921. (A Budapesti Statisztikai Évkönyv az összes kereső férfit tünteti fel, amiből cn kivettem a tanoncokat, mivel ők nem abba a korcsoportba esnek, mint a polgári iskolai tanulók szülei. A tanulók szülei 30-50 év közöttiek lehetnek, attól függően,hogy hányadik gyermekük jár a mintába bekerült polgáriba, ez a csoport tehát egy átlagos népességnek tekinthető.) »»Forrás: Budapest Székesfőváros községi polgári fiú és lányiskoláinak értésitője az 1911-12- es iskolai évről. Bp., 1912. +Az összes budapesti polgárira vonatkozó statisztikákban az ipari és kereskedelmi önállók és alkalmazottak együtt szerepelnek, itt tehát nem tudom felbontani ezeket a kategóriákat. ++Az „egyéb” kategóriát nem tudjuk elemezni, mivel a különböző statisztikák más-más csoportot sorolnak ide. Az összes budapesti polgárit feltüntető statisztikákban ez részben azért ilyen magas, mivel ide kerültek a gyermekeiket eltartó nők és a gyámolítottak is. Kisiparosok és kiskereskedők — ipari és kereskedelmi önállók A vizsgált községi polgárik használóinak jelentős része az ipari és kereskedelmi önállók és alkalmazottak közül került ki, a diákok több mint 50%-a ebből a rétegből származik. A mintában szereplő iskolákban a kisiparos és kiskereskedelmi önálló apák erősen (2,6-szorosan) felülreprezentáltak voltak mind a budapesti kereső férfilakosságbeli arányukhoz képest, mind a budapesti összes községi polgárival összevetve. Ez abból adódhat, hogy ez a réteg nem egyenletesen oszlott el Budapest területén, hanem bizonyos kerületekben, így például a VII. kerületben, ahol a vizsgált iskolák többsége található, nagyobb számban éltek az iparral és kereskedelemmel foglalkozó kispolgári önállók. A kispolgári elem felülreprezentáltsága a polgári iskolában azzal hozható összefüggésbe, hogy a polgári olyan általános gyakorlati ismereteket és tudást nyújtott, amelyet a kisiparban és kiskereskedelemben dolgozók jól tudtak hasznosítani. A középiskola, és elsősorban a gimnázium, ebben az időben korántsem tömegiskola volt, hanem a társadalom egy viszonylag szűk rétegét kiszolgáló elitképző intézmény, és sem az oktatás jellegénél fogva (klasszikus ismeretek átadása), sem anyagi okokból (drágább, mint a polgári), sem a kispolgárságot a középiskolától elválasztó mentáiis/szemléletbeh távolság miatt (a középosztály iskolája) nemigen merült fel a kispolgári családok többségénél a gyerekek középiskolába íratása. A kiskereskedő és kisiparos rétegekben a családi oktatási stratégia olyan, a gyakorlati életben felhasználható ismeretek megszerzésére irányult, amely a felnövő generáció számára megkönnyíthette, hogy átvegye szülei üzletét vagy műhelyét, illetve munkaerőpiaci esélyeit növelte, és lehetővé tette, hogy idővel önállóvá váljék. Meg kell azonban említeni, hogy a kisipari és kiskereskedelmi önállók nem egyforma mértékben jelentek meg a polgári iskola használói között. Míg az 374
